A helynév értelme ‘kis erősség, kis vár’, ám származhat puszta személynévből, magyar névadással.^[1] A 15. századtól felváltva nevezik Várdának, Kisvárdának, megkülönböztetve a Bihar megyei Nagyváradtól. (A két település neve ugyanis eredetileg Várad volt, ám a szabolcsié hangátvetéssel Várdára módosult.) Fontos Szent Lászlóhoz köthető település, hiszen 1085-ben itt győzte le a magyar király Kutesk kun fejedelmet.

A Képes Krónikának a 11. századi Gesta Ladislai regis-re, a Szent László-kori ősgesztára visszavezethető részletét átvették később íródott munkák: a 15. századi Müncheni Krónika, a Budai Krónika avagy a Thuróczy-krónika. Bár Kisvárda első matrikulájába a 18. század elején a tudós plébános azt írta, hogy a csata színhelye a Szabolcs megyei Bököny volt, a helyi hagyomány ezzel ellentétben azt Kisvárdára helyezte. Egységes volt viszont abban, hogy a templom építését I. (Szent) László királyhoz kötötte: a Szent László-hagyományt oklevelesen 1453-ig vissza tudjuk vezetni.

János várdai papot, a helyi földbirtokosok ügyvédjét 1293 körül említik, azaz egyházának ekkor már állnia kellett. Amikor Valter borsovai főesperes kiadta itt oklevelét, egyházában két pap szolgált, Pál parokiális pap és helyettese, Konrád, akik ekkor végrendeleti tanúk. A település a 14. század elején a Felső-Tisza-vidék jelentős központja, már 1327-ben és 1330-ban három vásáros kikiáltás egyik színhelye.