A közigazgatásilag Baróthoz tartozó, a várostól mintegy 5 km-re fekvő, borvizeiről híres település a Várbükk nevű hegy lábainál fekszik. A Várbükk mellett, ahol hajdanában Apor Lázár úr bükkerdeje terült el, egy másik nevezetes helynévről is tudtak a régiek: a Dungó tető, mely egy „magos hegyen fekszik, a nagy szél dungásától neveztetett Dungótetőnek”. Mondják, hogy „Kútvizet aligha isznak a helybeliek, hiszen a főút mentén, az egykori Baross-forrás telepe, a borvíztöltöde régebbi épülete előtt szinte állandóan folyik a vasas-szénsavas borvíz”.

A falu eredetéről nincs történeti adat, csupán a mondára lehet alapozni, miszerint a Várpataka fölött valamikor tekintélyes vár állhatott, amelyet Sarolta fia Tiburc vagy Tiborc épített. Úgy vélik, hogy az ő nevével van kapcsolatban a falu neve is, amely egykor a Biborcfalva nevet viselte. Tiburczvára helyén az ásatások során egy ovális kerítőfalból álló, kora középkorinak keltezett várat tártak fel.

Legkorábbi adatunk a faluról az 1330-as évekből származik, amikor egymás után három évben (1332, 1333, 1334) a sepsi egyházkerülethez tartozó „villa Bybouh” vagy „ villa Byborch” helység Blasius (Balázs) nevű papja a faluban megforduló adószedőknek kénytelen volt a római pápának járó, különböző összegű tizedet kifizetni. Középkori írott forrásaink alig említik a falut. Később, a reformációt követően, a 17. században az erdővidéki esperesség egyházközségei között szerepelt Bibarcfalva, amelynek református műemlék templomát nagy számban keresik fel a régi művészetet kedvelő turisták.