Tordaszentlászló a Gyalui-havasok keleti végében, Kolozsvártól DNy-ra fekszik. A település neve, Szent László alakban, először a pápai tizedjegyzékekben jelenik meg. 1332-ben Miklós, 1335-ben Benedek plébános neve szerepel a jegyzékben. Ezen túlmenően a 15. századig semmit sem tudunk a történetéről. A szórványos régészeti leletek tanúsága szerint a késő Árpád-korban már lakott volt. Nem ismerjük, hogy milyen körülmények között nevezték el Szent Lászlóról, azt azonban figyelembe kell venni, hogy a szent király nevét viselő települések közül ez található a legközelebb a kerlési csatával kapcsolatos csapatmozgásokhoz.
A Szent László tiszteletére emelt középkori plébániatemplomának már csak a helye ismert, az épületet 1888-ban bontották el. A megőrződött kőfaragványok alapján gótikus templom volt, harangját 1478-ban öntötték. A harangon szereplő fohász egyértelműen utal Szent László tiszteletére, aki a templomnak és a településnek a védőszentje és névadója volt: Imádkozz érettünk Boldog László király. Az Úr 1478. évében.
15. századi első említése alkalmával királyi birtok volt (Zenthlazlo). Kezdetben hol Kolozs, hol Torda vármegyéhez sorolták, végül ez utóbbihoz rendelték. A létai váruradalomhoz tartozott, amelyet I. Ulászló király 1441-ben Herepei Márknak adományozott, és azóta többnyire magántulajdonban volt. 1450-ben Szentlászló megjelenik Herepei végrendeletében is: a falu plébánosának, illetve a plébániának adományozta a határban levő halastavat és szőlőt, melyeket a saját pénzén vásárolt. A végrendeletből az is kiderül, hogy a létai vár felől levő hegyen kápolnát építtetett, és ezt szintén Szent László védelme alá helyezte. Kétségtelen, hogy Tordaszentlászló a király erdélyi kultuszának egyik meghatározó központja volt már a középkor óta, amiről nem csak a patrocíniumok, hanem a településhez és a környékhez kapcsolódó Szent László-legendák és -mondák egyértelműen tanúskodnak (Szent László pénzének mondája, Szent László kútja, a Tordai-hasadék keletkezése). A reformáció következtében a falu lakossága református lett, ez azonban nem akadályozta meg a szent király tiszteletét, akinek kultusza, különösen a Szent László-napi kórustalálkozónak köszönhetően, ismét virágzik.