A Kapus folyó forrásvidékén elhelyezkedő település, Kalotaszeg nyugati térségében. A 15. századig Monostorként szerepelt az írott forrásokban. A 15. század elejétől többnyire Gyerőmonostornak nevezték. Oláhmonostort 1486-ban említik először. A magyar település a falut átszelő pataktól északra, a román pedig a pataktól délre helyezkedett el, egymás mellett. A középkor folyamán több részbirtokosa volt, többnyire a Mikola rokonsághoz tartozó családok: Gyerőmonostori Kabos, Kemény és Radó, illetve Szamosfalvi Gyerő és Mikola. A település neve arra utal, hogy egykoron itt monostor állhatott, feltételezhetően a Mikolák nemzetségi monostora. A monostorról semmilyen más adattal nem rendelkezünk. A művészettörténeti kutatás a település református templomának néhány 13. századra datálható faragványát hozta még összefüggésbe a feltételezett monostortemplommal.

Monostor írott forrásban a pápai tizedjegyzékben szerepel először 1332-ben (villa Monostur). Péter plébánosa 2 garas egyházi tizedet fizetett, ami meglehetősen szerény településre utal. A tizedjegyzékből az is kiderül, hogy a váradi püspökséghez tartozott, ahogy minden bizonnyal az Árpád-korban közigazgatási szempontból Bihar vármegyéhez sorolták. A 14. század folyamán a sebesvári uradalommal együtt kerülhetett Kolozs vármegyéhez. Egyik tehetősebb birtokosa az a Monostori István volt, aki a 14. század közepén panaszt emelt egy részleteiben nem ismert ügy miatt a sebesvári várnagy ellen, és aki Gyerő Jánosnak dupla kiváltási összegért kölcsönzött pénzt. A 14. század második felében vagy a következő század elején a Gyerő család is birtokolhatta legalább részben, ugyanis a 15. században már következetesen Gyerőmonostornak nevezték a települést.

A jelentősebb birtokosok másik kiemelkedő figurája Gyerőmonostori Kemény János volt, aki Haranglábi Ilonát vette feleségül. Ráadásul beköltözött a haranglábi udvarházba, a feleség családjának nagy bosszúságára. Ő volt a gyerőmonostori kápolna építtetője, amelynek látogatóit 1433-ban III. Jenő pápa búcsúban részesített. A búcsúlevélből mindössze az derül ki, hogy a kápolna egy szent király tiszteletére épült, és hogy Gyerőmonostor határain belül helyezkedett el. A 15. század végén több adat említi a gyerőmonostori Szent László-kápolnát, erről viszont azt mondják, hogy a településen kívül állt egy dombon. 1491-ben kisebb incidensre került itt sor, amikor Szent György napján Kemény Péter a plébánosával és egy kereszttel kivonult a kápolnához, a szintén birtokos Dobszai Antal emberei pedig megtámadták és megsebesítették. Ebből több évig elhúzódó konfliktus kerekedett, a kápolna további sorsa azonban ismeretlen. 1493-ban említették utoljára.