Csíkszépvíz (románul: Frumoasa, Hargita megye, Románia) Felcsíkon, a Csíki-medence északkeleti felén, a 12A főút, illetve a Szépvíz-pataka mentén fekszik. A Csíkvidék egyik jelentős települése, közelében található a Nagyszépvíz-patak, melynek középső szakaszán emelt gáttal kialakított mesterséges tavat a Pálos-pataka és a Szalonka-pataka táplálja. A falu első említése a16. századból ismert. A középkor folyamán Csíkszépvíz volt az utolsó lakott csíki település a Moldvába tartó országút mentén.

A monda szerint a falu Szent László korában létesült, és nevét maga a király adta (De szép víz! – kiáltott fel). Első írásos említése azonban 1567-ből való, ekkor ugyanis feljegyzik, hogy 53 kapuja van és Zepwyz névvel illetik.

Az örmények valamikor a 17. század második felében telepedtek le Szépvízen Apafi Mihály fejedelem engedélyével, és jelentős szerepük volt a kereskedelem fellendítésében. A település a 18–19. században a Csíkvidék egyik legjelentősebb kereskedelmi, vásártartási joggal rendelkező központjává nőtte ki magát. Jellemző, hogy 16–17. századi Erdélyben, a levantei kereskedelem újjáéledésének idején, egyre nagyobb számban jelentek meg az örmények: két letelepedési hullámról tudunk, melynek során a Moldvából jött örmények Szépvízen megtelepedtek: az első hullám 1654-ben volt, a második pedig 1672-ben.

A település híres volt állattenyésztéséről és kézműves iparáról. Kelendő cikknek számított a szépvízi cserge és gyapjú, valamint a faragott fatárgyak. Korábban cserépgyár és téglasajtoló gép is működött a településen.

A település látnivalói közé tartozik az 1879–91 között felszentelt római katolikus templom, a fa harangtorony, az 1694-es tatárbetörés előtt épült római katolikus kápolna és az 1781-ben épült, erődszerű fallal körbevett örmény katolikus templom, illetve a falu környékén lévő borvízforrások (az „örmények fürdője”).