Legenda
Orbán Balázs leírásaiból tudjuk, hogy a 18. század közepén még népes búcsúkat tartottak a Csíkszépvíztől keletre, a Pogányhavas oldalában található Szent László-kápolnánál, tehát az épület akkor még biztos, hogy állt. Romlása összefüggésbe hozható azzal, hogy az 1840-es években megépülő új országút már elkerülte a Pogányhavast, s mint azt Gegő Elek feljegyezte, már az 1830-as évek közepén is elhanyagolt, romos állapotban volt, a 20. századra pedig teljesen széthordták a köveit.
A közeli Széphavas tetején álló Szent Lélek-kápolnával együtt e két egyházi épület volt a középkori Székelyföld határa, melyeket a csíksomlyói búcsúra igyekvő moldvai csángók is útba ejtettek (a Gyimesből Csíkba vezető régi országút, az ún. Kabalahágó ugyanis e két kápolna mellett vezetett). A pogányhavasi Szent László-kápolna is Szent Lászlónak mint határvédő szentnek a kultuszát erősítette.
Felcsík a Székelyföld azon vidékeinek egyike, ahol Szent László tisztelete az átlagosnál is intenzívebb lehetett. A környékbeli mondák szerint a Pogányhavas arról kapta a nevét, hogy a szent király maga is járt ott, ott harcolt a pogányokkal/a tatárokkal, és a kápolnát is ő építtette. Mára elhalványult középkori hagyományok szerint a Pogányhavas aljában fakadó forrást is ő fakasztotta, amire bizonyosság, hogy lovának patkónyoma máig is látszik a kút melletti kőben. Egy 18. századi feljegyzésű mondaváltozat szerint hadi győzelmét követően Szent László a Pogányhavasról a csíksomlyói Salvator-kápolna helyére ugratott, és e kápolna is tőle nyerte az eredetét. A legelterjedtebb csíkszépvízi monda a település nevének eredetét tulajdonítja Szent Lászlónak: „Volt a Pogányhavason egy kő, ahonnan beugratott. Akkorjában, amikor itt járt, ő nevezte el, mondta a lovának: Igyál, lovam, ebből a szép vízből! S így lett Szépvíz falu, így kapta a Szépvíz nevet. Onnan, ahonnan elugratott, máig is látszik a lovának a nyoma.”
Természeti érték
Szépvíz és környéke különleges, természeti értékekben gazdag tájat tudhat magáénak. Ezt támasztja alá az a tény is, hogy a község területének 81%-a a Csíki-havasok természetvédelmi területhez, a többi pedig a Csíki-medence és Csíki-havasok madárvédelmi területhez tartozik. A falu környékén változatos élőhelyekre bukkanhatunk, amelyek sokszínű élővilágnak adnak otthont. A hegyi patakok hűvös vizében folyami rákokat (Astacus astacus) és hegyi halfajokat találhatunk, mint például a botos kölöntét (Cottus gobio), a sebes pisztrángot (Salmo trutta) vagy a kövi csíkot (Barbatula barbatula), a kövek alatt pedig rovarlárvák és más vízi gerinctelenek otthonára lelhetünk.
A patakmenti lápokban és a források, esőzések táplálta tócsákban, időszakos pocsolyákban olyan kétéltű fajok élnek, mint a sárgahasú unka (Bombina variegata), amely évente többször is szaporodik, s érdekessége, hogy szaporodását egy-egy nagyobb esőzés indítja be, vagy a kárpáti gőte (Triturus montandoni), amely endémikus faj, tehát a világon csak a Kárpátokban él, s a Szépvízhez közeli vizes élőhelyek nagy egyedszámú faja. Ugyancsak lápos élőhelyekhez kötődik a szibériai hamuvirág (Ligularia sibirica), melynek különlegessége, hogy jégkori maradványfaj, és az Európa-szerte nagy méreteket öltő lecsapolások miatt a kontinens szinte teljes egészéről eltűnt. A szárazabb hegyi kaszálórétek olyan érdekességeket rejtegetnek, mint például a jellegzetes, keresztben álló levelekkel rendelkező Szent László-tárnics (Gentiana cruciata), mely egy hangyafészkekben telelő ritka parazita lepke tápnövénye. Kora tavasszal érdemes a szigorúan védett tátogó kökörcsin (Pulsatilla patens) keresésére indulni, melynek az országban található legmagasabb előfordulási pontja pontosan Szépvíz község határába, a Pogányhavasra esik, és a Keleti-Kárpátok hegyvidékén csak itt található meg. Ha Szépvízre vezet utunk, mindenképp keressük fel a Források hegyen-völgyön nevű 8,5 kilométeres tanösvényt, mely Szépvíz központjából a Szent László-emlékhelyen keresztül egészen a Pogányhavas szomszédságában található Fügés-tetőre vezet.