Falkép
A szabolcsi vár alatt álló, ma református templom egésze lapos, úgynevezett (bodrog-)szentesi kőből épült – egyetlenként a megyében –, a hajó sarkait faragott kövekből rakták ki. A hajó minden oldalán jól látható a kiugró lábazat. A hajót a déli oldalán az eredetiek helyén kialakított négy, újabban bővített ablak világítja meg. A keleti oldalon a hajóhoz széles, félköríves szentély csatlakozik, melynek egyetlen, délkeleti ablaka is az előzőkkel azonos kialakítású.
A nyugatról számított második ablak alatt nyílik az ugyancsak kibővített, félköríves bejárat, amelynek eredeti küszöbköve – addig befalazva – az 1970–1972 közötti kutatás során került elő. A hajó északi homlokzatának keleti és nyugati sarkai közelében egy-egy tölcsérbélletes, záradékukban legyezőszerűen rakott kövekből készült (áthidaló), román kori kis ablak látható, amelyek a hajdani északi mellékhajót világították meg.
Az ablakoknak a jelenlegi főpárkány alatti elhelyezkedéséből a korai román korra jellemző, magas, bazilikális felépítésre következtethetünk. A nyugati homlokzat ma nyílás nélküli, az 1944-ben felrobbantott torony után maradt részen jól látható, hogy a toronyból a hajó padlásterét egy nagy négyszögletes nyíláson át lehetett megközelíteni. A feltárások során kiderült, hogy a hajó északi oldalához a falakra merőlegesen épített, két támpillérrel megerősített sekrestye csatlakozott, amely nem egyidős magával a templomépülettel, mert a sekrestyefalakat nem kötötték be a hajóba.
A templom már a 11. század végén állt, erre a Szabolcs városában (in civitate Zabolch) 1092-ben I. (Szent) László király elnökletével megtartott „szent zsinat” a bizonyíték, ahova az ország főpapjai, előkelői is elkísérték a királyt.
Természeti érték
A Tisza folyó mellett fekvő ősi település nemcsak történelmi emlékekben gazdag, hanem természeti értékei is sokfélék. Magyarország második legnagyobb folyója sok madár számára nyújt fészkelő- és táplálkozóhelyet, de vonulási útvonalként is fontos szerepet tölt be. A közelben található szakadófalak, melyek a folyó építő és romboló munkája során főként a kora tavaszi áradások idején jönnek létre, több száz madárnak biztosítanak fészkelési lehetőséget.
A szakadófalak lábánál lévő agyagos üledékben élnek a tiszavirág lárvái, melyek hosszú fejlődés után júniusban jönnek a vízfelszínre. A kérészek látványos nászrepülése ritka természeti jelenség.
A partifecske a legkisebb Magyarországon költő fecskefaj, Afrikából legkorábban április közepén érkeznek vissza. Fő táplálékuk az apró, pár milliméteres rovarok, úgymint a levéltetvek, szárnyas hangyák és árvaszúnyogok. A meredek falakban költ a színpompás gyurgyalag. A gyors röptű madár a darazsakat, a kőrisbogarakat és a lepkéket a levegőben ejti el. Fészkét a függőleges partfalakba, közel két méter mélyre ássa, ebben hat-hét fióka fejlődik. A veréb méretű színpompás jégmadár a nevét feltehetően a fejét és a hátát borító kékeszöld színű tollruhájáról és élénk színű, azúrkék árnyalatú hátáról, farkáról kapta. Apró halakból álló zsákmányát a víz fölé hajló ágról figyeli, majd szigonyszerűen veti magát az áldozatára.
A Szabolcsi-morotva talán vonuláskor a legzsúfoltabb, ilyenkor több tucat parti és gázlómadár táplálkozik itt. A holtmederben gyakran megfigyelhető a búbos vöcsök és a kis vöcsök néhány példánya. Jóval ritkább a vonulási időszakban megjelenő feketenyakú és vörösnyakú vöcsök. A bölömbika sárgásbarna színű, zömök gémféle, telelőterületéről visszaérkezve márciusban, a sűrű nádasokban, közel a vízszinthez kezdi építeni ovális fészkét, nád- és gyékénylevelekből. A halakból, békákból és vízirovarokból álló táplálékát a dús parti növényzet között bujkálva szerzi meg. A part menti puhafaligetek ritka fészkelője a fekete gólya, ritkán a folyó felett repülő rétisas vagy barna kánya is megfigyelhető.