A hagyomány szerint a somogyvári Kupavár-hegyen egykor Koppány vára állt, s a pogány vezér innen indult végső csatájára István ellen. Egy évszázad múlva, 1091-ben Szent László bencés monostort alapított Somogyváron. Talán azért pont itt, hogy a pogányságnak még az emlékét is eltörölje. A régészeti kutatások nem találták meg Koppány szálláshelyét, viszont sikerült feltárni a középkori Magyarország legnagyobb monostorának maradványait. Templomát Szent Egyed tiszteletére szentelték fel, aki a gyermekáldásért könyörgők patrónusa volt. A trónörökös iránti vágy motiválhatta Lászlót a patrónus kiválasztásakor. Szerzeteseket is az ő sírjánál működő, híres apátságból hívott, a dél-franciaországi Saint-Gilles-ből.

A középkorban Somogyvár vármegyei székhely volt, virágkorát a 13–14. században élte. Temploma kéttornyos, román stílusú bazilika volt, déli kapuja valószínűleg az első bélletes kapuzat Magyarországon. Kerengője kora gótikus építészetünk jelentős emléke.

A monostor a 16. század elején megújult. A templom szentélyében késő gótikus boltozat épült, és a lakóépületeket is korszerűsítették. A szerzetesek azonban nem sokáig használhatták, mert a török előrenyomulása miatt Somogyvárt be kellett kapcsolni a végvárrendszerbe. 1556-ban a törökök elfoglalták. Hamar elnéptelenedett, Szent László monostora elpusztult, majd évszázadokra feledésbe merült.

Somogyvár története mégis elválaszthatatlan a monostortól, a település 18. századi újjászületésében is fontos szerepet játszott: elhordott köveiből építették a barokk Széchenyi-kastélyt és a Szent László tiszteletére szentelt plébániatemplomot.

A romterületen a monostor és a hozzá tartozó templom feltárt falai tekinthetők meg. A templomnak a nyugati bejáratnál két tornya volt, belső terét állatalakos fejezetekkel díszített pillérek osztották három hajóra, melyek félköríves apszisokkal záródtak. A templom közepén egy ereklyesír volt, a monostor spirituális központja, ahol talán Szent Egyed vagy Szent Benedek ereklyéjét tisztelhették. Az elképzelés, hogy Szent László sírhelye lett volna itt, nem valószínű. Esetleg szentté avatása után, váradi sírjától hoztak ide tőle testereklyét. A templomtól északra négyzetes, zárt, kerengővel övezett udvar volt, innen nyílt a káptalanterem, a könyvtár, a dormitórium, refektórium és a konyha. A kerengő egy szakaszát rekonstruálták.

A régészeti kutatások során több mint 2000 faragott kőtöredék került elő. Ezek stílusa és feltételezett elhelyezkedése alapján lehet valamelyest rekonstruálni a monostor építéstörténetét. A román kori faragványok korábbi része az óbudai királyi építkezések szobrászati díszeivel mutat rokonságot. Ezek közé tartozik a leghíresebb somogyvári dombormű, a rejtélyes „Szent Egyed miséje”. Valamivel később, de még a 12. században a pécsi székesegyházon dolgozó mesterek hatása mutatható ki. Ehhez a csoporthoz tartozik a híres Arkangyal-, a Griff-, a Péter apostol- és a Sámson-dombormű, melyek talán Krisztus alakja körül egy nagyobb képciklust alkottak.

Az ásatásokból előkerült leletek közül a legszebb egy hatalmas, 50 cm magas, 15. századi üvegserleg, mely a Magyar Nemzeti Múzeumban tekinthető meg. Érdekes még egy ismeretlen funkciójú, térdeplő heroldot ábrázoló, kisméretű gótikus bronzszobor, mely ma már a Rippl-Rónai Múzeumban van kiállítva.