Napkor nevének eredete ismeretlen, a település az egyik legrégebbi Szabolcsban. A 13. század elején már biztosan létezett, 1271-től a Balog-Semjén nemzetség birtoka. Leszármazottaik, a Kállay család tagjai 1848-ig birtokolták a falut. A 16. századtól fontos birtokközpontjuk volt Napkor, legalább két udvarházuk állt itt. Az egyik régi helyén a 19. században új kúriát építettek. Ebben lakott Kállay Erzsébet férje, Jósika Miklós író. Ma általános iskola működik az épületben.

A római katolikus templomot a Balog-Semjén nemzetség alapította a tatárjárás után, 1271 előtt, Szent István király tiszteletére. A 16. századtól protestánsok használták, 1744-től ismét a katolikusoké. 1761-ben újjáépítették, tornyát 1779-ben kezdték építeni. Mai formája 1948-ban alakult ki, amikor a keresztirányban kibővítették, s így a középkori templom az újnak kereszthajója lett. A középkori templom szentélye a környékbeli templomokhoz (pl. Nyírbéltek, Baktalórántháza) hasonlóan egyenes záródású, keleti falát két ablak világította meg, közöttük pedig támpillér volt. A szentély boltozata 18. századi, régi oltárképén Szent István országfelajánlását festették meg.

A faluban a 17. század óta működik a rutén anyanyelvű lakosok görög szertartású egyháza. Valószínűleg korábbi templomuk átépítésével alakították ki a jelenlegit 1859-ben. Ikonosztáza 1850-ben készült.