Baktalórántháza és környéke az itt talált leletek alapján már ősidők óta lakott helynek számít. A mai település 1932-ben két település, Nyírbakta és Lórántháza egyesítésével jött létre. Bakta nevével írásban 1282-ben, V. István adománylevelében találkozhatunk először, amelyben a király Bogdai Illés ispánnak adományozza a szomszédos Kiskércs nevű birtokot és ennek szomszédjaként említik meg a falut. Még ugyan ebben az évben kelt egy másik oklevél, amely a mostani Nyírlövő határába beolvadt Mérgesd nevű borsovai várbirtok szomszédjának mondja.
1321-ben a Balog-Semjén nembeli Ubul unokája Mihály fia István már IV. László által adományozott birtokként tartja számon és birtokba is veszi a falut. A későbbiek során a Baktainak nevezett kisnemesi család különböző tagjai a falu nagy részét birtokolják, de a Kállay család is birtokosként van jelen, és a későbbiekben a Kállayaké is marad, egészen a XVI. század végéig, amikor a Báthori-családé lesz. A Báthoriak után, a XVII. század közepén a Barkóczy és Szentiványi családok kapták meg. Barkóczy László feleségének, Péchy Annának már kúriája (kastélya) is áll a faluban.
Házasodás révén megint más családokhoz került a település: a XVII. század végén Károlyi Sándor kapta meg, később pedig Haller Gábor birtoka lett. A következő század megint új birtokosokat hozott, a Hallerektől átkerült a Bárczay családhoz, majd a Bökönyiekhez, 1945-ig gróf Dégenfeld Imréé volt.
Lórántháza nevét az írásos forrásokban 1321-ben említik először Lyuder formában. A település Báthori Gábor fejedelem halála (1613) után a Bethlenek, majd a Rákócziak birtoka. A falu tulajdonosa a Rákóczi-szabadságharc bukása utáni időktől a Károlyi család. A XIX. század első évtizedeitől 1945-ig pedig a Dégenfeld család birtoka. Nyírbakta és Lórántháza történelme az évszázadok során külön-külön zajlott. Mára azonban a két település teljesen eggyé vált.
A baktai Dégenfeld kastély elődjét, egy földszintes vadászházat 1615 és 1638 között építteti a Barkóczy család. Az ekkor, még kúria nagyságú épület a XVIII. század elején, a Barkóczy Krisztinával kötött házassága révén gróf Károlyi Sándor kezébe kerül. Károlyi Sándor lánya, gróf Károlyi Klára Haller Gábor felesége lesz. Ők érdemileg nem változtatják meg az épületet. Ennek oka lehetett, hogy a mélyen vallásos Klára grófnő figyelme a baktai és a lórántházi templomok megmentésére, felújítására irányult.
A későbbiekben a település legjelentősebb földesura gróf Dégenfeld Imre volt, aki fontos szerepet játszik Szabolcs vármegye gazdasági és politikai életében. Az ő nevéhez fűződik a kúria átépítése is, amit az 1840 – 1850-es évek között időben valósít meg. Az átépítés során a kúria mindkét végét új épületszárnnyal és teljes emeletráépítéssel bővítik, ezáltal igazi kastéllyá varázsolják az épületet. A kastélyt ebben az időben gyönyörű park vette körül, amelynek csodájára jártak. Mostanában kezdték el eredeti állapotába visszaállítani. A közelmúltban felújított kastélyban interaktív múzeum működik a látogatók nagy örömére és szórakoztatására.