Falkép
A település első említésével 1282-ben találkozunk, ahol még csak egy birtokadományban, mint szomszédos település tűnik fel. Birtokosa a középkor korai századaiban a Balog-Semjén nemzetségből eredő Baktai család. A település és temploma még nem szerepel az 1332–1334-es pápai tizedjegyzékben. Színes téglákkal díszített, egykor talán vakolatlanul hagyott homlokzatú, dongaboltozatos, egyenes szentélyzáradékú templomáról korábban feltételezték, hogy a 13. században emelték, de az újabb kutatások alapján leginkább a 14. század második negyedére keltezhető.
Nyugati reneszánsz kapuja egy 1519-ben zajló felújítás emlékét őrzi. A település a 16. század végén már a Báthory családé. Ekkor a gyülekezet protestáns hitre tért. Haller Gáborné Károlyi Klára 1731-ben vette vissza a katolikusok részére a templomot. Ekkor jelentős felújításra, nyugati irányú bővítésére került sor, tornyát is ekkor emelték. A 19. század első felében sok adat szól a templom szükséges, de el nem végzett javításáról, 1828-ban arról is említést tesznek, hogy a később elbontott középkori támpillérei még állnak. 1856-ban történt egy nagyobb léptékű felújítás, a templom ekkor nyerte el jelenlegi képét.
Műemléki kutatása 1961-ben indult, ekkor távolították el újkori homlokzatvakolatait, és szentélyzáradékának középkori ablakainak megnyitásakor találtak rá két nyílás között a keresztre feszítést ábrázoló falképre. Minden részletre kiterjedő restaurátori kutatása 2010-ben történt, melynek eredményeként 2012-ben fejeződött be a freskók restaurálása. Mind a szentélyben, mind a hajóban fennmaradtak középkori falképtöredékek: szentélyének boltozatán a mandorlába foglalt Krisztus és Szűz Mária a gyermek Jézussal, keleti falának alsó sávjában Szent Erzsébet legendájának egy jelenete. Diadalívének hajó felé eső oldalán Szent Dorottya legendájának egy jelenete, míg hajójának déli falán Szent Ilona került megfestésre. Falképtöredékei közül talán a legkülönlegesebb egy Szent László-ábrázolás a hajó északi falán. Nem legenda és nem is önálló ábrázolásról van szó, hanem a gyermek Jézust ölében tartó Szűz Mária álló alakja előtt térdel az imára kulcsolt kezű szent király. Jézus jobbját áldó gesztussal emeli, míg baljával Szent László koronáját érinti, mintha most helyezné a fejére. A kép bal oldalán még felfedezhető egy álló alak, aki bal kezével kardot, jobbjával pedig minden bizonnyal Szent László attribútumát, a bárdot tartja. Hasonló kompozíció csupán a kárpátaljai Feketeardó katolikus templomában ismert. Itt is a hajó északi falán, a diadalív közelében festették meg a kompozíciót. Különbség csak ott mutatkozik, hogy Szűz Mária trónuson foglal helyet, és nem a gyermek koronázza László királyt, hanem egy angyal. Baktalórántháza nem egységes stílusú, de talán mégis egyszerre vagy egymáshoz nagyon közeli időpontban megfestett falképeit a kutatás a 14–15. század fordulójára datálja, de az sem zárható ki, hogy Baktai Gergely – a család talán legkiemelkedőbb tagjának – 1406–31 közötti pályafutása alatt keletkezhettek.
Természeti érték
A Közép-Nyírség szélén, a várostól nyugatra található a Nyírség egyik legnagyobb kiterjedésű gyertyános-tölgyes, gyöngyvirágos-tölgyes erdeje, a Baktai-erdő. A több mint 300 hektáros területet 1977-ben nyilvánították védetté azzal a céllal, hogy hosszú távon megmaradjon a térségre korábban általánosan jellemző fás vegetáció maradvány.
Az erdő gazdag élővilágának jeles képviselői a tavaszi növények. A lombfakadás előtt virágzó odvas és ujjas keltikék tömeges jelenléte, a talajon fekvő, világoskék színű kis télizöld meténg, az erdei ibolya és a halványlila, fehér virágú hagymás fogasír meghatározó eleme a terület flórájának. Jóval ritkább a nyár végén megjelenő borzas imola.
Az elpusztult, kidőlt fák korhadó tuskói fontos élőhelyei a korhadéklakó élőlényeknek. Az orrszarvúbogár, a nagy hőscincér és a szarvasbogár lárvái ezekben az elhalt fatörzsekben fejlődnek.
Madárvilága változatos, énekesek közül a kék- és széncinege, a csuszka, a fekete és az énekes rigó hangját gyakran hallhatjuk, de megfigyelhető a sisegő füzike és az örvös légykapó néhány példánya is. Májusban már láthatóak a nászrepülő darázsölyvek, amint párjuknak imponálva a levegőben szárnyaikat a testük felett összecsapják. Neve táplálkozási szokására utal, ugyanis kizárólag méheket és darázsfajok lárváit fogyasztja.
Az erdőhöz köthető denevérek közül a nyugati piszedenevér fokozottan védett faj. Rejtett életet él, öreg, odvas fákban telepszik meg. A nagyfülű denevér szintén faodvakban tanyázik, de az előző fajtól eltérően a talaj közelében repülő rovarokra vadászik. Táplálkozni jár a területre a csonkafülű denevér, elsősorban pókokat, légyféléket, éjjeli lepkéket fogyaszt.
Gyertyános-tölgyesekben, ligeterdők cserjés, bokros szegélyzónájában, a falvak, az üdülők közelében is megtelepszik a nagy pele. Kedveli a gyümölcsöket, szívesen fogyasztja különböző haszonnövények érett termését, rügyeket, virágokat. Az erdőben, az árokpartokon található cserjék gazdag tápanyagtartalmú bogyóit eszi.