A Sepsiszentgyörgytől délkeletre, a Csente-tető alatt fekvő falu nevét legkorábban a pápai tizedszedők jegyezték fel 1332-ben. Nevéből ítélve úgy tartják, hogy a besenyő népcsoport idetelepítésével jött létre. Közigazgatási szempontból Maksa községhez tartozik. „A régiek úgy tartották – írja Kisgyörgy Zoltán helytörténész, újságíró –, hogy a Sepsibesenyő felett trónoló Csente-tető ezer áldással bír. Megőrizte számukra a múlt emlékeit, ugyanis az utóbbi kétszáz esztendő alatt számtalan régészeti lelet került elő e hegy oldalából, olyan népek emlékei, amelyek mielőttünk éltek itt”.

Orbán Balázs pedig így vélekedett: „Én historiai vitatkozásokba elegyedni jelenleg e kérdés felett nem akarok, s bármely eredetüek voltak is Besenyőnek hajdani lakói, azok most mind derék református vallású székelyekké változtak át”. A nagy kutató a falu templomának építését a 13. századra tette, ezt a keltezést tartjuk lehetségesnek ma is. Ő még látta a ritka értékű, 1689-ben készült festett famennyezetet. Néhány évtizeddel később kortársa, Huszka József, a magyar ornamentika kutatása során épp a templom berendezését, festett bútorzatát készült leírni és lerajzolni, amikor a Székely Nemzeti Múzeum akkori őrével (igazgatójával), Nagy Gézával felfedezték a mészréteg alól itt-ott előbukkanó falfestményeket.