A középkori Doboka vármegyei település 1230-ban tűnik fel az okleveles forrásokban Fizestelke néven, a falu parókiáját, s így templomát is a pápai tizedjegyzékek 1332-es folyama említi először. A faluról kevés a történeti forrás: a bálványosvári királyi uradalomhoz tartozhatott, 1520-ban pedig Márton nevű papját említik. A település a 16. század közepén térhetett át a református vallásra. Az 1658–61-es és az 1670-es tatárjárások a falut és környékét is szinte teljesen elnéptelenítették, ezt követően 1675-ben nagy felújításon esett át a templom. 1930-ban sajnos elbontották az ekkor épített fatornyot, s 1928-ban új tornyot ragasztottak a nyugati homlokzathoz, majd Debreczeni László tervei alapján 1935-ben a hajó déli falán két nagyobb ablakot nyitottak.

A kis templom tömege, a téglalap alakú hajó és a négyzetes szentély jellemző a környék Árpád-kori falusi templomaira, és a 13. századra, inkább a második felére keltezik az épületet. Ebből az időszakból a déli hajófalon fennmaradt három román kori ablak kőkerete és a belsőben a félköríves diadalív, s talán ekkor készült a szentélyben a szentségtartó és a kegyszertartó fülke is. A talpas kereszttel díszített sírkőlap, amelyet a hajó déli falába utólagosan befalaztak, a 14. század végére keltezhető.

A szentélyt a 15. század közepén beboltozták, s az azóta beomlott boltozat gyámkövei még mindig a helyükön vannak, míg a zárókövét a 2015-ös helyreállításkor találták meg a szentély déli falában. A hajó nyugati és déli, csúcsíves bejáratai is ekkor készültek, illetve két nagyobb kőkeretes ablakot is nyitottak a déli falra.

Már a reformáció és a 17. századi tatárjárások utáni helyreállítások emléke a szentély déli falában az 1675-ös felirat, illetve a hajó igen értékes festett kazettás mennyezete, ecsedi Asztalos Mihály és fogarasi Asztalos Mihály műve. A festett fedőlapú úrasztala 1712-ben készült, 1719-es a festett és faragott mellvédű fa szószék, melynek lépcsőmellvédjét Mózes festett alakja díszíti – ez már későbbi, a 19. század elejére keltezik.