Falkép

Mivel a templom állaga nagyon megrongálódott, 1992-ben, az Országos Műemlékvédelmi Hatóság elkezdte a felújítását. Ennek eredményeképpen, 1992 és 1997 között, Daniela Marcu Istrate régész átfogó régészeti kutatásokat végzett itt, melyek igen komplex és fölöttébb érdekes leleteket tártak fel.

A feltárás során olyan építészeti elemek kerültek elő a templomban és körülötte, amelyek arra engednek következtetni, hogy az épület a 12. és 19. század között hét beavatkozási szakaszt élt meg. Az építkezés valamikor a 12. század végén kezdődött, amikor egy kisméretű, szögletes záródású hajóval ellátott falusi plébániatemplom épült. A 13–14. század fordulójára ezek az Árpád-kori kis templomok már szűkösnek bizonyulnak az egyre növekvő közösségek számára, ezért bővíteni kezdik azokat. Székelydálya temploma ekkor kap egy bővített, sokszögzáródású, támpilléres szentélyt és sekrestyét, melyet aztán a 15. században tovább bővítenek.

A templomok körüli temetők védelmére, illetve az egyházi és laikus világok elkülönítésére sok esetben cinteremfalat építenek, miként ezt Dályán is láthatni, a 18. századtól kezdődően, amikor megépül a ma is látható fal. Ugyanígy, jelezni akarván a falu lakosságának gazdasági potenciálját, 1800–1803 között torony épül a templom nyugati falára.