Falkép
A települést és templomát 1332-ben említik S. Michaele alakban. Korai templomának szentélyét a 15. században lebontották, és hajó szélességű, nyolcszög három oldalával záródó szentélyt építettek helyette. Ekkor épülhetett meg a tornya is, amelyet 1715-ben megmagasítottak. Lőréses kerítőfalát a 17. században húzhatták fel. 1819-ben délről nagyméretű toldalékot kapcsoltak a hajóhoz, ezért itt a középkori falazat szinte teljesen elpusztult.
Középkori figurális falképeit ma csak a hajó északi falán ismerjük. Töredékessége ellenére is jelentős, kiváló színvonalú alkotásról van szó. Jelentőségét növeli, hogy e freskók ugyanannak a mesternek a művei, aki a székelyderzsi templomot 1419-ben kifestette. Balogh Jolán megfigyeléseit megerősítik az újabban feltárt részletek is. Tudomásunk szerint a freskók az 1930-as években láttak napvilágot egy javítási, festési munka során, tehát nem szakszerű feltárás eredményeként. A falmező közepén az alsó regiszter Kálvária-jelenete a legnagyobb ép felület. Csak Krisztus arca pusztult el, illetve a lábak roncsolódtak a falazatba magasan felszívódó nedvesség miatt. Hátterének jellegzetes – a székelyderzsihez nagyon hasonló – mustrái mindenütt jól láthatók. Felső regiszteréből Szent László-legendájának kisebb töredékei maradtak fenn, de itt, új ablak nyitása és környezetének vakolatcseréje miatt nagyon hiányos a festett felület. Karzatának mellvédje mögött látható Szent László lovának mellső lába, nyerge és szent királyunk vérttel borított lába. Az ablaktól jobbra nyitott szondában a képmező alsó keretezése, levágott kun fejek, kezek és véres kun süvegek látszanak. A kiváló freskótechnikával festett képek készítéstecnikája, színvilága és felhasznált anyagai is megegyeznek a Derzsen látható falképekével.
Orbán Balázs közlése szerint a tornyon az 1800-as évek közepén még a következő felirat volt olvasható: SantI LaDisLaS RegIs VngarorUm honor /1715/. Ma már csak a párkány alatt futó átfestett futókutyás motívum látható, amely viszont megegyezik a csíkrákosi római katolikus templom déli toldalékának padlásterében látható mustrával. Ez a réteg fedi el a Zabya Péter-féle 16. századi homlokzatfestést Csíkrákoson.
Természeti érték
Csíkszentmihály környékének jelentős része a Csíki-havasok természetvédelmi területhez, valamint a Csíki-medence és Csíki-havasok természetvédelmi területhez tartozik. Szentmihály és délkeleti szomszédja, Szépvíz között folyik Cibre pataka, amely a két falu közötti határt jelzi. A hegyi patakot különböző fűzfajok, májusfa (Prunus padus) és hamvas éger (Alnus incana) alkotta növényzet veszi körül, s tavasszal színes virágszőnyeg díszíti, melyet többek között az endémikus, csak a Kárpátokban megtalálható erdélyi májvirág (Hepatica transsylvanica), az örökzöld, tavasszal bordó virágokkal nyíló kapotnyak (Asarum europaeum), valamint a fehér virágú berki szellőrózsa (Anemone nemorosa) és a sárgán nyíló bogláros szellőrózsa (Anemone ranunculoides) alkot.
A pataktól nem messze, a dombtetőn található kisebb mélyedésekben jégkori tócsák találhatóak, melyek rendkívül gazdag élővilággal rendelkeznek. A pettyes (Triturus vulgaris) és tarajos gőte (Triturus cristatus) egyedei, a gyepi béka (Rana temporaria) ebihalai, szitakötőlárvák és vízibolhák egyaránt megtalálhatóak bennük. A tarajos gőte védett kétéltű faj, melynek egyedei akár tíz évig is elélnek. Nősténye minden egyes megtermékenyített petét külön-külön vízinövényekbe csomagol, ami, figyelembe véve a peték számát (akár 200-300), szép teljesítmény. A tócsákban vízinövények is bőségesen találhatóak, például a közönséges rence (Utricularia vulgaris), melynek különlegessége, hogy ,húsevő növény, így apró rákokat, mikroszkopikus élőlényeket fogyaszt. Kissé magasabb területeken, ha türelmesen várunk, fenyves erdők rejtőzködő madárfajaira bukkanhatunk. A nagy termetű uráli baglyot (Strix uralensis) nappal faágakon gubbasztva figyelhetjük meg, míg az igencsak apró termetű, Európa legkisebb bagolyfaja címet magának tudható, nappal aktív európai törpekuvikot (Glaucidium passerinum) fenyőfák csúcsára kiülve pillanthatjuk meg.