A falu, melyhez közigazgatásilag Vacsárcsin és Ajnádon kívül még a domboldalakon szétszórt színromán település, Lóvész is hozzátartozik, Csíkszeredától 13 km-re északra, a Rákos-patak völgyében fekszik. Nevét a Szent Mihály arkangyal tiszteletére szentelt középkori templomáról kapta: A Sancto Michaele néven jelentkező falunak az 1333-as pápai tizedjegyzék tanúsága szerint a 14. század elején szentelt temploma volt, ugyanis ebben az évben papja, János 1 garast, később 3 banálist fizet a pápa adószedőinek ( más források, ugyancsak a Monumenta Vaticanára hivatkozva, az 1332-es évet jelölik meg az első említés időpontjaként). 1694-ben, a tatár betörés alatt sokat szenvedett, ekkor pusztult el a szomszédos Cibrefalva, amely ma már csak határrészként szerepel.

A település 1539-ben Zent Mijhal, 1552-ben Zent Mihal formában szerepel. Az 1567-es regestrum 64 kapuval jegyzi. A 2,5–3 m magas falakkal kerített, egyhajós temploma, melynek oldalán sekrestyéje is van, a falu központjában fekszik. Csúcsíves-gótikus stílusú, 10,36 m hosszú, 6,62 m szélességű szentélye a nyolcszög öt oldalával zárul, sarkait támpillérek erősítik. K. Sebestyén József, illetve Entz Géza feltevései szerint (a Hunt-Pázmán nemzetség faragott címéből indulnak ki, mely az északi oldalon látható: Szentgyörgyi Zsigmond és Szentgyörgyi János két tagja, 1465–1467-ben Erdély vajdája volt) a templom építésének időszakaként az 1465–1467 közötti éveket kell tekintenünk.

Miután a tatárok 1694. február 13-án felégették a falut, a templom eredeti tornya is nagy részben elpusztult. Megmaradt viszont az 1687-ben öntött harang, amelynek ma is olvasható felirata megemlíti Sándor Mihályt, aki feltehetőleg 1715-ben magasíttatja meg a romokban heverő tornyot. Megfelelő minőségű agyaglelőhelyek itt is találhatók. Ezek középkori, kora újkori hasznosításáról kevés információnk van (még csak feltételezésekbe sem bocsátkozhatunk.