Nagyváradi székesegyház

Legenda

László király szentté avatását (1192) követően a nagyváradi sírhely körül egyre intenzívebb vallásos kultusz bontakozott ki, és a 14. században Váradot már egyenesen „magyar Compostella”-ként emlegették, ahová búcsújárók sokasága, köztük uralkodók is elzarándokoltak. A 13. századtól már a Szent László sírjánál tartott istenítéletekre is vannak okleveles adatok (Váradi Regestrum).

A székesegyházzal kapcsolatos első csodákat Szent László egyházi legendájában örökítették meg. Az egyik ilyen történet azt beszéli el, hogy egy gróf azzal vádolt egy katonát, hogy ellopta az ezüst ivócsészéjét. Miután a csészét a sírra tették, a katona bántatlanul elvette onnan, a gróf azonban összeesett, amikor megérintette azt. Szent László váradi újratemetésével kapcsolatos a hátracsavarodott állú ember legendája is. Az egyházi eredetű történet szerint e jeles alkalomkor a székesegyházban édes illatot lehetett érezni, a jelenlévők közül azonban egy férfi azt állította, hogy márpedig ő büdöset érez. Isteni büntetésként nyomban hátracsavarodott az álla, és a férfi csak hosszas könyörgés után nyerte vissza eredeti arcformáját. Egy másik váradi legenda szerint László szentté avatásának az órájában (nappal) két órán keresztül fénylő csillag tűnt fel a székesegyház felett. Az egyházi legenda által feljegyzett csodás gyógyulások esetei is többnyire itt, a székesegyházban lévő sírnál történtek. Egy szembetegségben szenvedő domonkos szerzetes hirtelen gyógyulásáról – kortárs szemtanúként – még a 15–16. század fordulóján alkotó tudós teológus, Temesvári Pelbárt is megemlékezett. A szent király külön tiszteletben részesített fejereklyéjét egy középkori okleveles adat (1406) szerint még a tűzvész is érintetlenül hagyta, noha még az azt őrző herma is károsodást szenvedett.

Középkori feljegyzések szerint Szent László könnyeitől megáztatott, átlyuggatott márványkövet is őriztek a székesegyház kincstárában. A szent király sírjából szivárgó olaj hagyománya László egyházi himnuszában, sőt még Janus Pannonius Búcsú Váradtól című versében is szerepel. Lehetséges, hogy e motívum vált ihletőjévé Szent László egyik legnevezetesebb legendájának, amelyet a 14. században élt Névtelen minorita örökített meg. E patrocínium-csodának is nevezett történet szerint amikor a székelyek a tatárokkal csatáztak és már végveszélybe kerültek, egyszer csak egy fénylő ruhájú, koronás, magas lovag jelent meg a fejük felett, és a kezében lévő bárddal hatalmas csapásokat osztogatva megfutamította az ellenséget. Hogy a holtából visszatérő Szent László sietett népe segítségére, azt e hagyomány szerint egy öreg tatár fogoly és a váradi sír őrzője is tanúsította: „Azt is mondják, hogy mialatt a keresztények és a tatárok között folyt az összecsapás, Szent László király fejét a váradi egyházban nem találták. Bizony csodás dolog. Midőn tehát ezen egyház őrkanonok-helyettese a fej keresése okából bement a sekrestyébe, a fejet a helyén feküdve lelte fel izzadtan, mintha élőként nagy munkából vagy a forróságtól felhevülten máshonnan tért volna meg.” E középkori mondát dolgozta fel utóbb Arany János is önálló betétként (Szent László) A Toldi estéje V. énekében.

Természeti érték

Nagyváradtól négy kilométerre északkeletre található a Veresvíz (Valea Roșie) nevű Natura 2000-es élőhelyvédelmi terület (ROSCI0267), mely a Sebes-Körös völgyében, 819 hektáron fekszik. A kijelölt területen a védett fajok között 14 növény-, 6 kétéltű- és egy hüllőfajt találunk.

Maga a terület egy összefüggű lombhullató erdőt foglal magába, melyet a névadó völgy választ két részre. Az összefüggő erdőséget kisebb-nagyobb tisztások tarkítják, itt-ott mocsaras, lápos foltokkal, otthont adva a kétéltű fajoknak.

A kétéltűek közül jellemzőek a különböző békafajok, mint például a barna varangy (Bufo bufo), az erdei béka (Rana dalmatina) vagy a tavi béka (Rana ridibunda). Az itt előforduló sárga hasú unka (Bombina variegata) és vöröshasú unka (Bombina bombina) hímjeitől hallhatóak a jellegzetes „unk-unk” hangok, de kizárólag a párzási időszakban (tavasztól nyár derekáig), ugyanis ezzel csalogatják magukhoz a nőstényeket. A kétéltűek mellett fellelhető az Erdély-szerte elterjedt hüllőfajokból a teljesen veszélytelen kígyófaj, a vízisikló (Natrix natrix).

A növényzet szempontjából kiemelendő az agárkosbor (Orchis morio). A nedves, homokos talajokat kedvelő növény számára ideális az itteni élőhely. Az ibolya színű orchidea Románia- és Magyarország-szerte egyaránt védett. Az erdő lombsarjadása előtt (március–május között) láthatjuk az ujjas keltike (Corydalis solida) lilásvörös, olykor fehér virágait. A növénytakaró további alkotói között találjuk a réti őszirózsát (Aster sedifolius) és a barátszegfüvet (Dianthus carthusianorum), amennyiben július–szeptember környékén látogatjuk meg a területet. A barátszegfű onnan nyerte latin és magyar nevét, hogy a karthauzi szerzetesek gyakran ültették ezt a növényt kolostorkertjeikben.

Elérhetőség
Szállásfoglalás

Szállást keresel Nagyváradi székesegyház közelében? Az alábbi gombra kattintva perceken belül megtalálhatod a neked megfelelő szálláshelyet.

Megosztás