Falkép

A település első említésével 1318-ban találkozunk, de első biztos adatunk nagyon késői, 1422-ből származik. Nem szerepel a pápai tizedjegyzékben sem. 1445-ben Bocz László fia László vajda új adományt nyer a településre. E család Boch belényesi vajda leszármazottjaként tünteti fel magát, aki katolikus vallásra tért, majd később reformátussá lettek utódai. Egyetlen középkori adatunk sincs, amely a templomra vonatkozna, és a reformáció utáni levéltári anyagot is elszállították a II. világháború után, így csak helyszíni vizsgálatok szolgálhatnak az építéstörténet megismerésére. A templom kutatását Emődi Tamás és Lángi József végezte. A nagyméretű szabálytalan patakkövekből összerótt templom egyetlen periódusban épült fel. Alaprajzi elrendezése szokatlan, mert szentélye a hajóval egyenlő szélességű, és belül félkörívesen, kint viszont már szögletesen záródik. Előkerült elbontott diadalívének csorbázata, befalazott sekrestyeajtaja, szentségtartó fülkéi és ülőfülkéje. Sőt, átalakított, befalazott középkori ablakai is felszínre kerültek. Radikális átalakítását 1882-ben végezték el, ezért Storno Ferenc 1879-ben készült rajzán még a középkori állapot látható.

1927-ben falképeit részben feltárták, de két apostol és a szent királyok kivételével visszameszelték. Kutatásunk során kiderült, hogy a nyugati fal kivételével a teljes templombelsőt kifestették, sőt a hajó északi falát is figurális ábrázolások díszítették. Két, stílusában jelentősen eltérő falképciklus került felszínre. Szentélyét fenn apostolok és passiójelenetek, lent Szent Bertalan, a magyar szent királyok, attribútum nélküli női szent és Szent Mihály díszítette. Hajójában ugyanannak a mesternek a munkájaként a északi falon fent Krisztus, attribútum nélküli női szent, Szent Mihály, középütt Szent László legendája, a gyermek Jézust tartó Szűz Mária és egy püspökszent, legalul pedig újra megjelenik a három magyar szent király. Déli falán Antiochiai Szent Margit legendáját ábrázolta ugyanez a mester.

Toronyaljának boltozatát hatalmas Maiestas Domini uralja, északi és déli falán két-két evangélista tartja a bal kezével a Szentírást. Közöttük egy-egy szeráf látható. Keleti falán a kapu felett Szűz Mária és a gyermek Jézus, nyugati falán két attribútum nélküli, felismerhetetlen szent apró alakjának körbemeszelt részlete maradt meg. Szabadon maradt felületén nagyon sok 15–17. századi bekarcolt név és évszám olvasható. Közülük a legkorábbi 1474, amelynél régebben keletkeztek ezek a második periódusú ortodox kultúrkörből érkezett festőtől származó freskók. E mester munkája a hajó északi falának Jézus születését ábrázoló freskója és a Köpenyes Máriát ábrázoló töredéke.

Hajójának északi falán, annak is középső sávjában ábrázolták Szent László legendáját, amely a karzat alatt kezdődik. Sajnos e képszalag sokkal rosszabb megtartású, mint a szentélyben feltártak, mivel a nagy kalapáccsal történt vakolatleverés komoly károkat okozott a meggyengült felületen. Három nagyobb szondát nyitottunk, ahol a karzat alatt csatajelenet részei bukkantak elő. Vágtató lovak lába alatt összefont szakállú levágott fej és egy test részletei figyelhetők meg a kopott freskón. Középtájon a hátrafelé nyilazó, fejükön láncvértet és csúcsos süveget viselő kunok azonosíthatók. Legjobb állapotban a kun lefejezését ábrázoló jelenet maradt fenn a 8 méternél hosszabb képszalagból. A legenda egyes jeleneteit egy-egy hosszú, egyenes törzsű, gömbölyű koronájú stilizált fa választja el egymástól. A szentélyében fennmaradt, három szent királyt ábrázoló képe nagy hiányai ellenére is viszonylag jó megtartású. Mezőtelegdhez hasonlóan itt is a bal oldalon áll Szent László, aki rövid nyelű bárdot tart jobbjában. Vértezetük itt is azonos, csupán mellvasat viselnek, mely alatt láncvért fedi az egész testet, vállukat, könyöküket pedig egy-egy rozettaszerű lemez védi. Derekukon széles övön, hatalmas gombbal díszített markolatú kard függ. Ugyanilyen fegyverzetet visel az a három töredékes figura, is, akiket a karzat alatt az északi falon tártunk fel. Mivel több ismétlődés is megfigyelhető a falképeken, így nem zárható ki, hogy itt is a három magyar szent király ábrázolásáról van szó. E viselet alapján a korai réteg keletkezését a késői Anjou-korra vagy a korai Zsigmond-korra datáljuk.