Falkép
A több középkori periódusban felépült, impozáns középkori templom jelentős károkat szenvedett egy 1909-ben bekövetkezett villámcsapás miatt keletkezett tűzvész során, ezt követően, Szhelo Ottó tervei alapján a MOB állította helyre. Mindennek ellenére építéstörténetében még ma is több nyitott kérdés maradt. E fehér foltokat a templom legutóbbi felújítása során Emődi Tamás megfigyelései, kutatásai színesítették, de teljességre törekvő épületkutatásra ekkor sem volt mód. A nyolcszög három oldalával záródó szentélyű templom építése a 14. század első felére keltezhető. Ám a Telegdi Csanád esztergomi érsekhez köthető gótikus egyházat már egy kisebb méretű előzte meg. Hajója ekkor jóval alacsonyabb volt, és ennek kisméretű gótikus ablakait egy későbbi gótikus átépítés során elfalazták. Feltehetően akkor épült középoszlopra támaszkodó késő gótikus hálóboltozata. A Telegdi István nevéhez kapcsolható építkezést az 1507-ben készült reneszánsz szentségtartó fülke datálja. Telegdi István 16. század eleji és Telegdi Mikós 1560-as reneszánsz síremléke is a templomban található. Egyébként Telegdi Miklós volt az, aki családjából elsőként protestáns hitre tért, így a templom ezt követően már a református gyülekezeté. Pusztulása valószínűleg 1660-ra tehető. Beomlott boltozatai helyett famennyezet készült, illetve festett karzatot is állítottak, amelynek emlékét csak Storno Ferenc 1879-es rajza örökít meg. Tudunk a templom 1724-es nagyobb léptékű felújításáról, falazott, festett szószékét pedig 1742-ben állították. A magyarországi emlékanyagban ritkának számító faragott, festett epitáfiumból kettő is fennmaradt a 17–19. század fordulójáról. Tornyát 1791–93 között emelték. 1881-ben egy javítás alkalmával középkori falképekre bukkantak a diadalíven és a hajó déli falán, melyeket Huszka József a kor színvonalán restaurált. Ez szinte a teljes felület átfestését, rekonstruálását jelentette. 1909-ben a templom egy villámcsapás következtében kiégett, ekkor Sztehlo Ottó tervei alapján, cementrabicból rekonstruálták késő gótikus boltozatát, mely nem követi hitelesen az eredeti állapotot. Ekkor rekonstruálták a hajó ablakainak mérműveit is, de nagymértékben károsodott falképeit már nem állították helyre. Közülük a legsérültebbeket lemeszelték.
Egykor déli homlokzatát is freskók díszítették, közülük egy kitárt karú Fájdalmas Krisztus és egy hódoló figura volt felismerhető, de ez a nagyméretű falkép napjainkra sajnos megsemmisült.
A diadalív déli oldalán, fent angyalok láthatók Krisztus szenvedéseinek eszközeivel, alattuk pedig hat apostol. Lejjebb az Utolsó ítélet azon jelenete található, ahol az elkárhozott lelkeket Szent Mihály arkangyal a pokolba űzi. Legalul pedig egy áldásra emelt kezű püspökszent látható. Déli hajófalán Angyali üdvözlet, Mária koronázása, Szent Miklós egyik csodája, egy szent szerzetes és a két korai befalazott ablak között Szent László, Szent István és Szent Imre képe kapott helyet. Ezeket a képeket váltakozva egyszerű vonalazásos szalagkeretek, illetve gazdag ornamentális keretmustrák veszik körül. Élénk színezésű, formagazdag motívumok fordulnak be a korai ablakok bélletébe is. Anjou királyain, különösen Nagy Lajos uralkodása alatt alakult ki, erősödött meg a három magyar szent király kultusza és együttes ábrázolása.
Telegden félköríves záradékú architektúra övezi a figurákat, kiket frontális beállításban ábrázolt a mester. Viseletük azonos, csak színezésükben mutatkozik eltérés. Attribútumaik alapján azonosíthatók a figurák, az általánosan alkalmazott megoldásnak megfelelően Szent László bal oldalon áll és rövid nyelű bárdot tarthatott jobbjában, de az arca elpusztításakor ennek feje is megsemmisült.
Természeti érték
Természeti adottságait tekintve Mezőtelegd határában számos értékes élőhely húzódik, melyekre érdemes odafigyelni. Emberi szemmel nézve e tájat egyértelművé válik gazdagsága: sík területei a föld megművelésére, dombjai szőlőtermesztésre, vizei pedig halászatra alkalmasak. Azonban mindezek az élőhelyek számos növény- és állatfaj otthonául is szolgálnak, melyekre épp annyira érdemes felfigyelni, mint a táj nyújtotta gazdasági lehetőségekre. Élőhelyei közül kiemelkedik a falvat északon határoló Sebes-Körös Natura 2000 terület (ROSCI0050), mely 2006 óta élvez védettséget. A területet a Sebes-Körös folyószakasz, valamint a Mezőtelegd határában elterülő hatalmas víztározó alkotják. Számos értékes halfaj népesíti be a folyószakaszt, melyek közül említésre méltó a botos kölönte (Cottus gobio), mely nevét onnan kapta, hogy régebb botokra erősített villákkal szigonyozva halászták, mára azonban már védett ritka fajként a halak védelmének fontosságára irányítja a figyelmet. Erről tanúskodik a 2006-ban kapott „Év hala” címe is. Másik kiemelkedő halfaj a szivárványos ökle (Rhodeus sericeus amarus), mely különleges színekben pompázó megjelenésével nemcsak az emberi szemet gyönyörködteti, hanem egyben a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján található, veszélyeztetett tompa folyamkagyló (Unio crassus) fennmaradását is biztosítja, ugyanis a kagyló apró lárvái a kagylóhéjban fejlődő ökle halivadékok kopoltyúira tapadva vészelik át az életük korai szakaszát. A folyót övező egykori mocsarakból mára már kevés maradt fenn a folyószabályozások miatt, de ezek még mindig élőhelyként szolgálnak olyan védett és veszélyeztetett fajoknak, mint az őshonos mocsári teknős (Emys orbicularis), tarajos gőte (Triturus vulgaris) vagy a vörös- és sárgahasú unka (Bombina bombina, B. variegata). Téli időszakban a víztározó be nem fagyott felülete pedig ritka, vöröslistás fajoknak nyújt pihenőt a vonulás közben, mint az északon élő fekete réce (Melanitta nigra) és a szárazföldön keveset vendégeskedő örvös bukó (Mergus serrator).