Egy kicsiny Szebeni megyei faluban, Somogyomon találtak rá az elmúlt évek egyik legnagyobb művészettörténeti emlékanyagára. Az elhagyatott szász templom lemeszelt falai őrizték meg a magyar középkor lélegzetelállító freskóit. A középkori ikonográfia legjellemzőbb magyar freskóciklusa, a Szent László-legenda is feltárult. A munkákat vezető restaurátorral, Kiss Lóránddal beszélgettünk.

– Restaurátori munkájuk nyomán elevenedtek meg a somogyomi templom középkori falképei. A most feltárt freskók a szakemberek előtt is ismeretlen voltak?

– Igen, ez egy teljesen új felfedezés, mely mindenkit meglepett. Nyolc-tíz éve önkéntes alapon kezdtünk el kutakodni Somogyom elárvult, szász evangélikus templomában. Az önkéntes kutatás során kiderült, hogy a templom szinte egésze ki van festve középkori falképekkel! A falképkutatás után megpróbáltunk forrásokat keresni a feltáráshoz. Számos civil és egyesületi támogatásával sikerült kis lépésekkel előre haladnunk. A Szent László-legenda falkép feltárását és konzerválását pedig a Teleki László Alapítvány támogatta.

– Milyen érzés rátalálni egy középkori freskóra?

– Izgalmas. Ez egy kicsit olyan, amit a régészek is átélnek, amikor elfeledett tárgyakat hoznak a napvilágra. A restaurátori feltárással olyan festményeket hoztunk a felszínre, melyeket háromszáz-négyszáz éve emberi szem nem látott.

– Mi okozta a legnagyobb nehézséget?

– Minden falképfeltárás más és más kihívásokat tartalmaz. A somogyomi templom esetében a legnagyobb megpróbáltatás abban állt, hogy mértéktartók legyünk. Maga a feltárás az egyik legizgalmasabb és leglátványosabb része a restaurátori munkának. Az embernek viszont önmérsékletet kell gyakorolnia, mert csak annyit szabad feltárni amennyit konzerválni is tud. A kíváncsiságunkat ilyenkor vissza kell szorítani. Ilyen horderejű munkát csak megfelelő anyagi fedezettel és támogatással lehet elvégezni. Mert ha ez nincs meg, mert a konzerválásra nem marad forrás, akkor a középkori freskók elpusztulhatnak. Ezt nem lehet kockáztatni, ezért mértéktartóan lehet csak dolgozni és tovább haladni.

– Mit sikerült eddig feltárniuk?

– A 14. században épült templomot több ütemben, gazdagon díszítették freskókkal. A hajó legfelső szintjén találtunk rá teljes épségében a Szent László-legendára. Szent László mellett más szentek legendáit is megörökítették Somogyomon: Szent Margit és Szent Katalin-legendái ugyancsak előkerültek.

– A László-legenda régóta izgalomba tartja a magyar művészettörténészeket, miért van ez?

– Mert a Szent László-legenda egy magyar specifikum. Ez egy olyan középkori ikonográfiai programot képvisel, amely elsősorban a Magyar Királyság területén volt jellemző. Részint ezért is annyira kedves máig a szívünknek. Korábban úgy vélték, hogy a Szent László-kultusz Székelyföldre és általában véve a határőrvidékekre korlátozódott, de mára jól látható, hogy az egész királyság területén közkedvelt lehetett, csak az ország belsejéből jóval kevesebb emlékünk maradt fenn.

 – Hogyan érti ezt?

– Úgy, hogy hatásukra Erdély középkori művészetét újra lehet írni! A közelmúltig Erdély egy felfedezetlen terület volt a középkori falképkutatásban. Az újonnan feltárt falképek nyomán kezd kialakulni valamiféle rendszere a középkori falképfestészetnek. Elkezdődött körvonalazódni az egykori mesterek, mesterkörök műveinek holléte, összefüggése, mely korábban még nem volt lehetséges. Erdélyben ma már fél tucat középkori mester és mesterkör létezését lehet kimutatni. Ráadásul ezekkel a mesterekkel konkrét falképeket is összefüggésbe lehet hozni. Például a somogyomi Szent László-legenda festője biztos, hogy Almakeréken is dolgozott.

– Almakerék szász evangélikus templomát szokták az egyik legjobban megmaradt középkori templomunknak is nevezni.

– Igen, nem is alaptalanul. Ott a középkori templom freskóit a szentélyben sohasem meszelték le, a középkori stallumok és szárnyasoltár is a helyükön maradtak. A tőle nem túl távol elhelyezkedő Somogyom evangélikus temploma is nagyon szerencsésen vészelte át a történelem viharjait. Sok mindent megőrzött a középkori berendezéseiből is. Volt két középkori stalluma is, melyet Mihály Ferenc farestaurátor munkája nyomán ma a Medgyesi Evangélikus nagytemplomban lehet megtekinteni. Megmaradt a két középkori vasalt ajtaja és a fakarzata is, melyek jelentős történelmi emlékek. Az, hogy Somogyomban ennyi minden megmaradt az elsősorban a közösség újkori elszegényedésének volt köszönhető. A helyieknek sohasem volt anyagi lehetősége arra, hogy újabb, divatosabb templommá alakítsák középkori templomukat.

– Maradt még feltáratlan falfelület a templomban?

– Igen. A falkép kutatások tanúbizonysága szerint szinte a teljes templombelső rendelkezik középkori festményekkel. Jelen pillanatig hetven négyzetmétert tártunk fel, a hajó falképeinek megközelítőleg a felét. A szentély eddig csak megkutatva lett, de nagyon ígéretesnek tűnik: a déli ülőfülkében Szent István- és egy Szent László-ábrázolás is előkerült. Optimális körülmények között intenzív munkával még két-három évre lenne szükség ahhoz, hogy a templom freskóinak teljes feltárása és konzerválása megtörténhessen. Mindez természetesen anyagi fedezet függvénye.

 

Forrás: vasarnap.hu