„A csíkszentmihályi templom középkori falképeinek egy részét az 1930-as években találták meg egy templomfestéskor, ezekről I. D. Ștefănescu (1886– 1981) román művészettörténész írt. Az 1938-ban megjelent L’art byzantin et l’art lombard en Transylvanie c. munkájában az akkor látható, karzat melletti töredéket csatajelenet részleteként értelmezte, anélkül, hogy a Szent László-legenda falképciklusára utalt volna. Balogh Jolán (1900–1988) művészettörténész 1940-ben a falképtöredéket a László-legenda részleteként írta le, felfigyelve a székelyderzsi falképekkel való stílusrokonságra: „ A csíkszentmihályi Szent László freskót, melyből eddig csak kis részletet bontottak ki [a székelyderzsihez] hasonló, lendületes gótikus felfogás járja át.”

A didalív közelében később felszínre került Keresztrefeszítés falképet Demény István Pál (1949–2000) néprajzkutató és M. László Zsuzsa (1949– 1986) festőművész elemezte.

1998 nyarán Lángi József falkutatása nyomán a Szent László-legenda Csatajelenetének újabb kis részlete került napvilágra. A 2018-ban Pál Péter festőművész, falképrestaurátor vezetésével folyó munkálatok során feltárták és restaurálták a templomhajó északi falán elhelyezkedő összes falképet. A két regiszterben megfestett Szent László-legenda ciklus fent a nyugati faltól kezdődően a Kivonulás jelenetével indul. A várfallal kerített négytornyú templom előtt álló püspök alakja a legújabb feltáráskor került napvilágra. A kompozíció, mint ahogy az egész képsor a korábbról már ismert székelyderzsi falképek stílusával azonos, ugyanannak a műhelynek az alkotása. Itt a fekete háttér előtt zöldes barna épületeket látunk. A püspök egyszerű, alig díszített, fehér mitrát, püspöksüveget hord, arca és a bal kezében tartott pásztorbot, valamint az áldásra emelt jobb keze alig kivehető. A nagyon hiányos jelentben László lovas alakja ma már nem látszik. Legközelebb a következő festett felületen az Ütközet roncsolt jelenetéből látható a virágdíszes nyeregben ülő király páncélos lába, alatta az elesett kunok feje és a földön heverő csákója. Az üldözés jelenetéből már csak egy egy ló patája látható.

Az alsó regiszterben a derzsihez hasonlóan komponált Birkózás jelenete lehetett, amelyből a király páncélos lába és a lovak fehér körvonala maradt értelmezhető állapotban. A Lefejezés képéből a király enyhén lefelé hajló, rózsaszínű, szakállas, bajuszos arca és páncéllal borított felsőteste maradt részben épen. A még megmaradt gyöngyös szegélyű dícsfénnyel körülvett, szelid tekintetű arc, a vékony barna, hullámzó vonalakkal kidolgozott sárga bajusz és szakáll, a finom vonalú orron és szemöldökön könnyedén odahúzott fehér dícsfény, mindez együtt jelzi a festő kiváló tehetségét. A kardot emelő leány alakjából a piros arca és a kard egy része látható. A lefejezést követő utolsó, pihenést ábrázoló jelenetből a király glóriája, a feléje hajló leány kicsi alakja észlelhető, és a legyőzött kun lándzsára tűzött sárga, csíkos csákója kivehető.

A Szent László-legenda két sávba szerkesztett képsorába illesztve, a legenda felső képsorával együtt lezáró keretdísszel festették meg a Keresztrefeszítés három alakos képét. Ez a komozíciós megoldás a gelencei, de még inkább a távoli Laskod református templomának falképegyüttesére emlékeztet, ahol a László kun felett aratott győzelmét ábrázoló jelenet mellett a sebeit mutató Krisztus alakja jelenik meg.

A csíkszentmihályi és a laskodi falképek sajátos párhuzamba állítását, egymással való gondolati megfelelését Wehli Tünde művészettörténész laskodi falképleírására is alapozhatjuk: „A képsort a hagyományos jelenet helyett Krisztus trónoló alakja zárja le. Krisztus megfestésekor a festő nem igazodott tradiciókhoz. […] A mellsebeit láttatni engedő palástot viselő, karjait széttáró, sebeiből vérző Krisztus típusa az Utolsó ítélet- kompozíciókon az emberiség kereszthalál általi megváltásának ígérete.

Nem lehetetlen, hogy Laskodon a pogány kunnal a keresztény leányért megvívó Szent László király áldozatvállalása azáltal kapott egyházias színezetet, hogy a szent cselekedetét Krisztuséval állították párhuzamba.” Hasonló gondolattal rendelhették meg a csíkszentmihályi, gelencei, kilyéni és a szlovákiai Zsigrai (Žehra) templom falképeit is, ahol Krisztus szenvedéstörténetével párhuzamosan festették meg a Szent László-legenda képsorát a 14. és a 15. század első felében.