Két irányból is be lehet menni a Szent László Nemzeti Emlékhelyre. Mi úgy döntöttünk, hogy először a romokat nézzük meg, így nem a főbejáraton – a látogatóközponthoz vezető kapun -, hanem egy kicsit távolabb, már a faluból megközelíthető bejáraton megyünk be.

Egészen lélegzetelállító, gyönyörűen rendezett sétány, minden fűszál milliméterre pontosan ugyanakkorára vágott, közte kanyarog a kavicsos sétaút. Mivel rekkenő a hőség, kevés turista járt éppen akkor ott, így nyugodtan, végtelen csendben tudtuk élvezni a lélegzetelállító látványt. Valószínűleg mindenki a strandon van – és ezt mi egyáltalán nem bántuk. A saját tempónkban, teljes nyugalomban élvezhettük a történelmi emlékhelyet – nyugodtan mondhatom, hogy ezt a csodát.

A bejáratnál egy tábla fogad, amelyen azt írják: ahagyomány szerint Somogyvár a Szent István király ellen fellázadt Koppány szállásterülete volt. Innen indultak csapatai Veszprém ellen.
Először Szent László szobra fogadja a látogatót – valamiféle erőt sugároz, percekig bámulom. Aztán elindulunk a romok felé.

Szent László király 1091-ben alapította a somogyvári bencés monostort a Kupavárhegyen, Somogyország szívében. Koppány vezér egykori birtokán telepítette le a dél-franciaországi Saint-Gilles-ből hívott szerzeteseket. Ez volt a középkori Magyarország legnagyobb monostortemploma, amelyet a francia anyakolostor patrónusa, Szent Egyed tiszteletére szenteltek fel.A legenda szerint a lovagkirályként is emlegetett Szent Lászlót ebben a monostorban temették el, földi maradványait később vitték el.Több mint négy évszázadon keresztül lakták a szerzetesek és látogatták a zarándokok. A XVI. század első felében végvárként próbált ellenállni az oszmán-török támadásnak, de végül török kézre került.

Az egykor óriási épületből aztán már csak romok maradtak. Végül a romok is nyomtalanul eltűntek a föld felszínéről.Több mint háromszáz éven át senki nem is sejtette, hogy mit rejt a Kupavárhegy.
A XIX. század végén kezdődtek el Somogyváron az ásatások. Az igazi feltárás azonban 1972-ben kezdődött, és három évtizeden át tartott Bakay Kornél régészprofesszor vezetésével. Lassan, nagyon lassan falmaradványok, pénzérmék, faragott kövek és használati tárgyak kerültek elő a három-négy méter vastag törmelékréteg alól. Több mint 100 ezer darab tárgyat találtak, és csaknem kétezer kőemléket. Egy interjúban Bakay Kornél azt mondta: ahhoz képest, hogy mekkora élet volt itt évszázadokon keresztül, a megtalált leletanyag csak a magyar múlt egy morzsája.

Kövek alá gyújtottak tüzet, úgy fűtöttek

A hatalmas monostor romja elképesztő – lehet, hogy ez csak morzsa, de mégis képet ad arról, milyen monumentális épület állhatott itt 900 évvel ezelőtt. A déli kapun belépve a templomhajóba jutunk. A falak között láthatunk eredeti falmaradványokat, faragott köveket. Döbbenetes. Megérintem a faragványokat, és arra gondolok, hogy ezeket több száz évvel ezelőtt is megérintették az itt élők.

Nem sokkal távolabb található az ereklyesír, amely Somogyvár legjelentősebb, de legrejtélyesebb, ezért legtöbbet vitatott pontja. A padlószinttől körülbelül két méter mélységben kialakított kamra nagyon fontos kultuszhely volt. Lehetséges, hogy Szent Egyed ereklyéjének készült kultuszhelyről van szó, amelyhez – források szerint – 1113-ban a lengyel fejedelem, III. Boleszláv is elzarándokolt.
A templom egykori kultikus középpontját most oltárasztal jelzi.

A három templomhajó egy-egy félköríves szentéllyel záródik. Az északi szentélyt és a középső egy részét teljes egészében téglából építették.
A szentélyhez kapcsolódik a miséhez szükséges eszközök őrzésére szolgáló sekrestye. Ez az egész épületegyüttes legépebben fennmaradt része. Kicsit tovább sétálva egy fűszerkertet pillantunk meg. Borsikafüvet, rozmaringot, orvosi zsályát, metélőhagymát és sok más zöldfűszert ültettek erre a területre – középen pedig egy kút áll.

Nem messze innen egy rekonstruált XIII. századi kerengőszakaszt láthatunk. A faragott kövek stílusa alapján a régészek úgy vélik, hogy a kerengő a XIIII. század első harmadában épülhetett. A jellegzetes oszlopfejezetek francia stíluskapcsolatokra utalnak. A kerengő kőfaragványait a falubeli udvarokból, házakból gyűjtötték össze még az 1800-as évek végén. Folyamatosan foglalkoztatta a kutatókat, hogy milyen szerkezethez tartozhattak.

Az 1980-as évek végén sikerült meghatározni, hogy mekkora volt pontosan a kerengő. Mivel egy szakaszon megmaradt a mellvédfal, ezért el tudták készíteni a kerengő egy részét – eredeti kövekből összeállítva.

A kolostornak a templomhoz legközelebb eső helyisége a káptalanterem, amely a szerzetesi közösséget vezető testület, a káptalan összejöveteleire szolgáló tér volt. Innen lehetett belépni az apáti kápolnába.Érdekesség, hogy a kápolna előtt egy téglával kifalazott mélyedés található, amely egy fűtőkamra volt. A káptalanterem padlója alatt húzódó kamrában tüzet raktak, ami felforrósította a kamra téglaboltozatára rakott köveket. A meleget ezek a kövek megtartották, és a padlón kialakított lyukakon keresztül áramlott felfelé a meleg levegő. Amíg a tűz égett, a lyukakat lezárták, hogy a füst ne szálljon fel a helyiségbe.

A kolostor mellett egy kápolnát vagy egy kisebb templomot, körülötte pedig temetőt tártak fel. A források szerint 1333-ban emelték, és Szent Györgynek szentelték a kápolnát. Ez volt a falu plébániatemploma.

A monostor fentről

Több mint egy órát sétálunk a romok között – még mindig senki nincs rajtunk kívül. A hihetetlen csendet csak a lépteink zaja veri fel, mi sem szólunk, csak nézzük a múltat, annak maradványait. A több száz éves maradványokat.

A monostortól nem messze található egy háromszintes kilátó. Mivel súlyos tériszonyom van, még abban sem voltam biztos, hogy az első szintre fel tudok menni. De elindultam – lesz, ami lesz. Legalább az első szintet megnézem. Valahogy úgy alakították ki a kilátó lépcsőjét, hogy szinte semmit sem éreztem a magasságból, ahogy felfelé lépkedtem. A látvány az első szinten is elképesztő, és olyan erőt adott, hogy a másodikra is felmásztam, majd a harmadikra. Lenyűgöző a monostor fentről. Nemcsak a romokat látni, hanem az egész emlékhelyet, a gyönyörűen rendezett parkot és a sétányt, valamint a távolban a látogatóközpontot.

A látogatóközpontban teljesen más világba csöppenünk. Eddig a több száz évvel ezelőtti múltat láthattuk, érinthettük, érezhettük, itt pedig egy kortárs épületben mindezt ötvözték a jelennel, sőt, a jövővel. Amikor belépünk, egy rövid filmet nézhetünk meg a monostor történetéről. A kiállításon pedig a feltárt kőfaragványokat, pénzérméket és használati tárgyakat lehet megnézni. Egyes műtárgyak hologram formájában is láthatók. Az Európai Unió és a magyar kormány támogatásával 2012-ben indult a Szent László Nemzeti Emlékhely kialakítása, amelynek célja az apátság történetének, az alapító király személyének és a monostor – romjaiban is lenyűgöző – épületegyüttesének bemutatása. Az emlékhelyet 2015-ben adták át.