Székelyderzs, az erdélyi erődtemplomos falvak, Prázsmár, Szászkézd, Nagybaromlak, Kelnek, Szászfehéregyháza mellett 1993-ban került fel az UNESCO Világörökség listájára. A falu e kivételes figyelmet a késő gótikus unitárius templomával érdemelte ki, amelynek a jellegzetes építési stílusa, és a 15. században készült falfestményei európai jelentőségűek.

A falképek felfedezése 1887 májusában kisebb szenzációt keltett a művészettörténész kutatók és a szélesebb közönség körében. Ekkor Udvarhely megye alispánja arról értesítette a budapesti Műemlékek Országos Bizottságát, hogy a derzsi unitárius templomban festés közben a lehullott régi meszelés helyén középkori falfestményekre és feliratokra bukkantak, és a további műemléki felügyeletre várva leállította a munkálatokat.

A budapesti műemlékvédelmi főhivatal a sepsiszentgyörgyi Huszka József rajztanárt bízta meg, hogy sürgősen utazzon Derzsre, és tárja fel, majd másolja le a templomban található falképeket. Huszka József ezután több alkalommal is dolgozott Derzsen, és a helyiek segítségével végzett hatalmas munkája eredményeként feltárultak a reformáció során bemeszelt rendkívüli művészeti és művelődéstörténeti jelentőségű falfestmények.

Mindezek után a korszak legjelentősebb magyar művészettörténésze, Henszlmann Imre (1813–1892) röviden jellemezve a székelyföldi falképeket, a derzsiekről így írt: „Ettől egészen elütnek a derzsi falképek, melyek nemcsak felfogása, hanem előadása is hasonlíthatatlanul jobb az eddig ismert székelyföldieknél. (…) A székelyföldi képek közti kiválóságuk és művészeti értékök fölötte kívánatossá teszi, hogy a derzsi falképek jó állapotban fenntartassanak. Főtárgyuk a székelyföldön annyira kedvelt szent László-Kún legenda, ezenkívül Pál apostol megtérése és egyes más szentek ábrái ”

Henszlmann megjegyzése „a Székelyföldön annyira kedvelt” Szent László-legenda falképeivel kapcsolatban arra utalt, hogy Huszka József addigra már Sepsibesenyőn, Gelencén, Bibarcfalván, Homoródszentmártonban, Kilyénben is feltárt a templomokban olyan középkori falképeket, amelyek a híres kerlési ütközetet (1068) és a leánymentés történetét ábrázolták.

Mára már könyvespolcnyira duzzadt a középkori Magyar Királyság területén széles körben megfestett Szent László-legenda falképeinek irodalma. Ezért itt csak röviden térünk ki azokra a derzsi templomban ábrázolt jelenetekre, amelyek a Képes Krónika és más elbeszélő hagyományok alapján kerültek megfestésre.

A templomhajó északi hosszfalán húzódó legendaciklus a nyugati karzattól indul. Az első jelenetben egy püspök, egy templom külső szószékén állva megáldja a hadba vonuló Szent László királyt, aki jobb kezében véres bárdot tart, bal kezével egy kunt ránt le a lováról. A következő jelenet a leányrabló kun üldözését ábrázolja, azt követi a király és a kun párviadala, vagyis birkózása, majd a kun lefejezése. A legenda képsorát a pihenés jelenete zárja, amelyben a király a megmentett leány ölébe hajtja a fejét. Még néhány glóriás szentet festettek meg ezen a falon: Kozma és Damján, valamint Remete Szent Antal álló alakját. A karzat alatt egy Tízezer vértanú kompozíció töredéke látszik, majd egy Szent Dorottya-ábrázolás sérült részlete.

A hajó déli falán, a diadalívtől számítva előbb négy püspök többé-kevésbé épen maradt alakját láthatjuk, majd a lélekmérő Szent Mihály következik. A déli bejárat közelében pedig Saul megtérésének nagyszerű kompozícióját festették meg.

Ez utóbbi jelenet forrása az Apostolok cselekedetei, amelyben a következőket olvashatjuk:

„Miképen a főpap is bizonyságom nékem, és a véneknek egész tanácsa; kiktől leveleket is vévén az atyafiakhoz, Damaskusba menék, hogy az odavalókat is fogva hozzam Jeruzsálembe, hogy bűnhődjenek.

Lőn pedig, hogy a mint menék és közelgeték Damaskushoz, déltájban nagy hirtelenséggel az égből nagy világosság sugárzott körül engem. És leesém a földre, és hallék szót, mely monda nékem: Saul, Saul, mit kergetsz engem?

Én pedig felelék: Kicsoda vagy, Uram? És monda nékem: Én vagyok a názáreti Jézus, a kit te kergetsz.

A kik pedig velem valának, a világosságot ugyan látták, és megrémültek; de annak szavát, a ki velem szól vala, nem hallották.

Én pedig mondék: Mit cselekedjem, Uram? Az Úr pedig monda nékem: Kelj fel és menj el Damaskusba; és ott megmondják néked mindazokat, a mik elrendelvék néked, hogy véghez vigyed.

Mikor pedig nem láték annak a világosságnak dicsősége miatt, a velem valóktól kézenfogva vezettetve menék Damaskusba.

Egy bizonyos Ananiás pedig, ki a törvény szerint istenfélő férfiú, kiről az ott lakó zsidók mind jó bizonyságot tesznek, Hozzám jöve és mellém állva monda nékem: Saul atyámfia, nyerd vissza szemed világát És én azon szempillantásban reá tekintettem.” (ApCsel. 22.5–13.)

Saul megtérésének történetét számtalan műalkotásban örökítették meg az európai művészetben. Legtöbbször sokalakos, akár több jelenetből álló képsorokban is. Nagy előszeretettel ábrázolták az isteni fénytől lováról földre boruló apostolt. A késő gótikus festészetben az apostolt népes kíséret veszi körül, amely maga is részese az égi figyelmeztetésnek. A 15. században egyre gyakrabban jelennek meg az olyan megtérés-ábrázolások, ahol az egyéni hitvallás kap nagyobb hangsúlyt. Ilyen a székelyderzsi falkép-kompozíció is. Ennek a képnek az egyedisége abban áll, hogy az egyik kísérő kezében megfestett zászló felirata pontosan megnevezi a festmény megrendelőjének nevét és a kép készítésének időpontját. Ugyanakkor figyelemre méltó, ahogyan a festő összevonta Pál látomásának pillanatát Ananiás megjelenésével Damaszkuszban, amikor az Úr tanítványának érintésétől Pál visszanyeri az időlegesen elveszített látását.

A derzsi megtéréstörténet megrendelője Ungi Pál mester a Nagymihályi – Losonci családból származhatott. A család részt vett az 1403. évi Zsigmond király elleni lázadásban, ezért kegyvesztetté vált 1419-ben a király megkegyelmezett nekik. Talán ennek emlékére készült István fia Pál megrendeléséből Saul megtérése jelenet. A megrendelő nevét és az 1419-iki dátumot a kompozícióban látható zászló latin felirata tartalmazza: „Hoc opus fecit depingere seu praeparare Paulus filus Stephanus de Ung. A D 1419. Scripto(r) scribebat et pulchra(m) puella(m) in mente tenebat.

Ezt a művet festtette vagyis készíttette Ungi István fia, Pál mester az Úr 1419-ik évében Az író írta és az eszében a szép lányt tartotta.”

A 600 évvel ezelőtt keletkezett felirat egyedüli ilyen emlékünk a Székelyföldön, amely a templom nagy jelentőségű freskókkal való teljes kifestésének időpontját örökítette meg.