A projekt keretében Szent László napján, 2018. június 27-én tanulmányút került megszervezésre. A tanulmányút első állomása Szabolcs település volt, ahol megemlékeztünk a Szent László királyunk nevéhez köthető 1092-es szabolcsi zsinatról, megtekintettük és körbejártuk a Földvárat, az eredetileg a 11. században épült református templomot és a Mudrány kúriát is. A tanulmányút következő állomása Napkor volt, ahol a 17. század óta a rutén anyanyelvű lakosok görög szertartású egyháza is működik. A napkori római katolikus templomot Szent István király tiszteletére alapították még 1271 előtt és a templomi freskókat 1995-ben, a templom felújítása közben találták meg, és tárták fel.  A diadalív hajó felőli oldalának jobb (déli) felén a három magyar szent királyt festették meg. A legjobb állapotban Szent László alakja maradt meg: barna haja és szakálla, valamint elhelyezkedése alapján biztosan róla van szó. Középen, a legfontosabb helyen István állt, akit legtöbbször ősz hajjal és szakállal ábrázoltak. Tőle jobbra Imre herceg van, akit hosszú hajáról és szakálltalan, ifjú arcáról lehet felismerni. István és László hosszú jogart, Imre valószínűleg tisztaságának jelképét, a liliomot tartotta kezében.

Következő Szent Lászlóhoz köthető állomásunk a baktalórántházi római katolikus templom volt, melyről korábban feltételezték, hogy a 13. században emelték, de az újabb kutatások alapján leginkább a 14. század második negyedére keltezhető. A templom műemléki kutatása 1961-ben indult, ekkor távolították el újkori homlokzatvakolatait, és szentélyzáradékának középkori ablakainak megnyitásakor találtak rá két nyílás között a keresztre feszítést ábrázoló falképre. Falkép töredékei közül talán a legkülönlegesebb egy Szent László-ábrázolás a hajó északi falán, mely a „Szent László-legenda” falkép ciklusának egyik darabja. Az említett falképen Szent László megkoronázását ábrázoló jelenet látható, amely attól különleges értékű, hogy a Szűz Mária ölében lévő kis Jézus helyezi László fejére a királyi koronát, jelezve ezzel a gesztussal az égiek akaratát. Miután megtekintettük a Dégenfeld Kastélymúzeumot, végül Laskodra látogattunk el, ahol a régészeti kutatások és restaurátori feltárások során bebizonyosodott, hogy a templomnak már a 13. század végén, vagy a 14. század első harmadában állnia kellett és feltehetően a XVI. század közepe után került a reformátusok birtokába. A templom átfogó kutatása és restaurálása az 1990-es évek közepén történt meg, ennek az eredménye, hogy feltárták a falképeket. A Szent László-legendának egyes jeleneteit ábrázoló falképek az első réteghez tartoznak és töredékesek. A templom déli falának alsó sávjában látható jelenetek három mozzanatot örökítettek meg a legendából, és a 14. század első harmadában készültek. A jobbról balra haladó narratíva a következőkből áll: az üldözés – itt már csak a kun alakja látható, a birkózás – Szent László és a kun harca, valamint a lefejezés.