Nyárádszentlászló Marosvásárhelytől délkeletre fekvő Maros-menti település. A településre vonatkozó írott források hiányában középkori története nem ismert. Neve mindössze a 14. századi pápai tizedjegyzékekben szerepel, első alkalommal 1332-ben említik. A telegdi főesperesség marosi esperesi kerületéhez tartozott, plébánosát Mátyásnak hívták. A település neve, Szent László arra utal, hogy plébániatemplomát az ő tiszteletére emelték.
Az utóbbi években végzett régészeti ásatások során a jelenlegi unitárius templom helyén egy korábbi templom nyomai kerültek elő. A szakemberek a 12. századra, inkább a 12. század végére datálták. Amennyiben ez utóbbi datálás igaz, még az sincs kizárva, hogy már ez a templom összefüggésben állt László király 1192-es szentté avatásával. Abban a korszakban nagyméretűnek számító háromhajós, bazilikális templom volt, amelybe temetkeztek is. Talán a tatárjárás alkalmával pusztult el.
A jelenlegi gótikus templom a 13. század végén és a 14. század folyamán épült. Belső terét gazdagon díszítették falképekkel, amelyek több periódusban készültek a 15. század folyamán. A hajó falképei a 18. századi átépítés alkalmával elpusztultak, ami nagy veszteség, mivel elképzelhető, hogy a Szent László-ciklust is ábrázolták. Megőrződtek a szentély, a diadalív és a diadalív falának igen dekoratív és igényes freskói. A templom meghatározó eleme az a nagyméretű torony, amelyet a szentélytől északra emeltek, a sekrestye mellé. Építésének ideje bizonytalan. Többnyire a középkor végére szokták datálni, de nincs kizárva, hogy éppen ellenkezőleg, egy korai építkezés emléke. A torony és a templom kapcsolata a koldulórendi építkezések térfűzésére emlékeztet. Tény, hogy ebben a környezetben szokatlan megoldás, ami miatt az újabb kutatások alkalmával az a nézet is megfogalmazódott, miszerint nem székely közösségi, hanem magánföldesúri tulajdonban volt a templom. Igen késői, 16. századi források szerint a Sigér család volt a templom kegyura. Temetkezési helyük a toronyaljban lett kialakítva, itt található Sigér Mátyás sírkőlapja. A család engedte meg a reformációt követően unitárussá lett nyárádszentlászlóiak részére, hogy az új felekezeti előírásoknak megfelelően használják a templomot. Erre az 1580-as években került sor. Szent László kultusza ezt követően kétségtelenül alábbhagyott. A 19. században mindössze annak a Szent László alapítású kolostornak a hagyománya élt a helyi lakosság körében, amely az unitárius templom helyén állt. Végső soron régészeti ásatások igazolták a hagyomány némi valóságalapját, ugyanis a jelenlegi templomot valóban megelőzte egy korábbi. A szent király kultuszának erősödését újabban jól tükrözi, hogy 2010-ben szobrot emeltek a tiszteletére.
A Nyárádmente igen gazdag középkori erdélyi egyházi építészeti értékekben. Ezek közé tartozik a nyárádszentlászlói unitárius templom is, amely falképein kívül régészeti kutatási eredményeivel is lenyűgözi nemcsak a szakmai világot, hanem az idelátogatókat is.
A kutatást a marosvásárhelyi múzeum szakemberei végezték, Soós Zoltán régész vezetésével (a kutatócsoport tagjai: Györfi Zalán, Bencze Ünige, Oana Toda), 2009-ben és 2016-ban.
Az írott források, valamint a stílusbeli elemzések alapján arra következtetünk, hogy a templom mai formáját több beavatkozás után nyerte el. Építésének kezdeteiről a régészeti kutatások mesélnek: egy sírból előkerült egy III. Béla (1172–1169) kori érem, amely a templom építését a 12. század végére, 13. század elejére teszi. Az első, bazilikális alaprajzú épületet lebontják, alapjaira épült a ma látható templom. Ugyancsak a régészeti kutatások tárták fel az egykori patkó alakú záródással ellátott kápolnát. A régészeti kutatások eredményeit és a történelmi kontextusokat tekintve, a nyárádszentlászlói templomot egyértelműen nemzetségi (főúri) alapításúnak tekinthetjük.