Legenda
Torda környékén a történeti feljegyzések szerint két búcsújáróhely is kialakult – az egyik ilyen kultuszhely a Tordatúr és Magyarpeterd között fakadó Szent László kútja/Királykútja volt, melyet (és a mellette épült kápolnát) a reformációig Szent László napján búcsújárás formájában látogattak a környékbeliek, sőt még Torda és Kolozsvár polgársága is. E hely a középkorban kereskedelmi utak csomópontjában feküdt: Torockóról vasat, Abrudbányáról aranyat, Tordáról sót szállították erre a Királyhágón túli országrészek felé. És mivel az országút a Hesdát völgyén át a forrás érintésével vezetett, érthető, hogy annak híre miért terjedt el olyan széles körben – mint arra már a 15–16. századi feljegyzések is figyelmeztetnek.
Ebben az időben maga a hasadék is búcsújárások célpontja volt. A néphagyomány őrzi annak az emlékét, hogy a Királyerdeje csúcsán (a Patkóskő közelében) már a középkorban kápolnát emeltek, sőt idővel kolostor is létesült, amit Monasztéria néven emlegettek. Ide évente kétszer, pünkösdkor és áldozócsütörtökön Torda város és vidékének magyarsága sereglett fel emlékünnepet tartani, a pünkösdi búcsút Szent László csodás megmenekülésének az emlékére, az áldozócsütörtökit pedig a mongoloktól való ottani megszabadulás örömére. Mint Orbán Balázs a szájhagyományra hivatkozva írja, e búcsúk olyan híresek voltak, hogy még a Királyhágón túlról is felkeresték azokat.
Ma már kideríthetetlen, hogy e búcsújárások ösztönözték-e a környékbeli Szent László-mondák kialakulását, vagy a hasadék eredetmagyarázatát már a kora középkor századaiban – úgy is, mint Erdély védőszentjét – összekapcsolták Szent László király személyével. E mondatípus, amelynek előképe a Bibliában lelhető fel (Mózes imájára a menekülő zsidók előtt kettéválik a Vörös-tenger), a magyar folklórban szinte kivétel nélkül Szent László személyéhez kapcsolódik (a felvidéki Szádelői-hasadék kapcsán is ő a monda hőse). A Tordai-hasadék keletkezésének története a különböző populáris híradások és irodalmi feldolgozások által a Kárpát-medence egész területén ismertté vált, a 19. század második felétől az elemi iskolás tankönyvekben is szerepel. A monda szüzséje a következő: egy alkalommal Szent László elszakadt a seregétől, és amint e tájon lovagolt, kunok népes serege vette üldözőbe. A menekülő király Istenhez fohászkodott, és kérése meghallgatásra talált, ugyanis hirtelen a hegy kettérepedt közte és a pogány ellenség között, és a kunok mind a mélybe zuhantak. Egyes mondaváltozatok szerint a hegy már Szent László odaérkezése előtt hasadni kezdett, de ő még át tudta ugratni a megnyíló szakadékot, azonban az üldözői már nem. E monda szerint a hasadék mélyén nagy számban található kőpénzek is ekkor kerültek oda és kövesedtek meg. Ugyanezen hagyomány szerint a szent király lovának nyomai lennének a hasadék déli oldalán (az ún. Muntye-tetőn) lévő Patkós-kő tetején látható, lópatkó alakú mélyedések. E szikla Lónyomos kő néven szerepel az aranyosszéki határjáró bizottság egy 1795-ben kelt jelentésében, tudniillik éppen Torda város és Aranyosszék határpontját képezte, sőt még a heraldikában is szerepet kapott (ugyanis Torda város és Torda-Aranyos vármegye címere egyaránt e motívumot ábrázolja a két hegy előterében lévő patkók formájában). A 17. században élt szász történetíró, Matthias Miles e patkónyomos követ maga is felkereste, és beszámolt arról, hogy a patkón eredetileg nyolc szög volt, ugyanis a sziklában még ezek nyomait is látni vélte.
Az aranyosszéki és Torda környéki mondákban a Szent László által fakasztott forrás mondája többnyire a Magyarpeterd és Tordatúr közötti kút kapcsán szerepel, de számos szövegváltozat említ egy, a hasadék mélyén fakasztott forrást is, amely azt követően tört a felszínre, hogy a szent király a kardjával megérintette a földet vagy a követ (hogy a kifakadó víz által szomjazó katonái felüdülhessenek). A Tordai-hasadékkal kapcsolatos Szent László rozmaringfájának mondája is. E hagyomány szerint a hasadékot átugrató király kalapjából kihulló rozmaringszál fogant meg évszázadokkal ezelőtt a szakadék peremén, és fácska formájában azóta is ott tenyészik.
Természeti érték
A Torockói hegység mészköveit évezredeken keresztül mosta a Hesdát pataka. Mély medret vágva magának, egy különleges természeti, majd kulturális értékekkel is rendelkező tájat alakított ki. A Tordai-hasadék ma már Élőhely- és Madárvédelmi terület, illetve országos védettséggel bíró vadrezervátum.
A festői táj, a hatalmas sziklafalak és az alant búgó patak számos neves helyi kutatónak szívügye lett. A hasadék egyik különlegessége az itt található 1000 növényfaj – Románia teljes flórájának negyede. Fennmaradtak itt jégkorszaki, fekete-tengeri, pannon és sztyeppi növények is. A sziklák oldalait ritka növények díszítik: a csinos és pusztai árvalányhaj (Stipa pulcherrima, S. pennata), a magyar nőszirom (Iris aphylla ssp. hungarica) és az endémikus tordai hölgymál (Hieracium tordanum). Egy másik ritkaság a tordai hagyma (Allium obliquum), amelynek legközelebbi lelőhelye az Urál hegységben található.
Otthont nyújt a hasadék az örökzöld tiszafának is (Taxus baccata), amely vöröses, kemény fája miatt igen keresett, így ma már ritkaságnak számít. A hasadék árnyékos oldalán egy szirti sas pár (Aquila chrysaetos) hat fészke látható. Gyakori vendégnek számít a védett vándorsólyom (Falco peregrinus). Néha kuvik (Athene noctua), vízi rigó (Cinclus cinclus) és fekete gólya (Ciconia nigra) is felbukkan. Sétáinkat végigkísérik az erdei és a mezei pacsirták feledhetetlen énekei (Lullula arborea, Alauda arvensis), és ha szemfülesek vagyunk, megpillanthatjuk a fehéres szemsávval, narancssárga hassal díszelgő bajszos sármányt is (Emberiza cia). A hasadékban zöld- és fali gyíkok (Lacerta viridis, Podarcis muralis), illetve zöld levelibékák élnek (Hyla arborea). Tovább színezi a tájat a keleti mustárlepke (Leptidea morsei) és a nagy tűzlepke (Lycaena dispar).
A feledhetetlen élményt nyújtó festői táj, a robusztus sziklák, a több tucat titokzatos barlang, illetve a gazdag növény- és állatvilág kellemes kirándulási lehetőséget nyújt bárki számára. Szállás- és étkezési lehetőség mellett siklóernyőzéssel vagy vezetett sziklamászással lehet maradandó élménnyé tenni a látogatást.