Legenda
Szent László király emléke a feljegyzett adatok szerint a 18–19. században még élt a Sajó mente református magyarsága körében. Az eredetileg szász, majd szász–román vegyes lakosságú Kerlés határában, a Cserhalom nevű domb környékén zajlott le a történelmi hagyomány (a Képes Krónika) szerint Szent László és az országba betörő kunok (úzok/besenyők) csatája, amely a magyar csapatok győzelmével végződött. Ehhez az ütközethez fűződik az elrabolt lány kiszabadításának mondája, amit aztán falképciklus formájában a 14–15. században a középkori templomok falán Kárpát-medence-szerte megfestettek. A Kerléssel dél felől szomszédos, magyarlakta Cegőtelkén néhány éve impozáns emlékmű is hirdeti a hajdani dicsőséges ütközet és Szent László emlékét. A kerlési csatahellyel kapcsolatos az a (sajóudvarhelyi) folklóradat, mely szerint a dombot Szent László katonái a sisakjukban hordták össze, hogy uruk onnan tekinthessen le a csatatérre, a Kentelke melletti sírhalmokról pedig a 19. század közepén „a nép hite szerint” úgy vélekedtek, hogy abban az elesett ellenséges katonák nyugszanak.
A kerlési csatával függ össze, hogy a folyó szemközti oldalán, az akkor még részben magyarok lakta Sajómagyaroson a 19. században egy nagy múltú kultuszhely őrizte a szent király emlékét, amit a vele kapcsolatos határnevek (Szent László király vára, Szent László hegye, Szent László hegye oldala, Szent László kútja) és az azokkal kapcsolatos mondatöredékek is alátámasztanak. A hajdani várról 1837-ben még úgy tudták, hogy azt az ütközet után maga Szent László építette és lakta. A még a 20. század elején is Szent László-várhegynek nevezett magaslat tetején valaha kápolna állt, amit Szent László napján búcsújárással látogattak a környékbeli katolikusok. A hegy aljában fakadó Szent László kútjának a vizét a vidék legjobb vizének tartották, és mint feljegyezték, még az árokaljai gróf is e forrásból vitetett a maga számára minden nap ivóvizet.
Ezek a hagyományok mára kivesztek a Sajó-völgyi népi tradíciókból, a Cserhalom említett eredethagyománya és a kerlési csata folklorizálódott emlékezete azonban még manapság is elevenen él az itteni magyarlakta falvak lakói körében.
Természeti érték
A települést a Nagy-Szamos irányába hömpölygő Sajó folyó övezi. Tavasztól őszig a folyó mentén sétálgatva, az időszakos tócsákat figyelve, a víztükörből kiemelkedő szempárokra lehetünk figyelmesek. Tulajdonosuk nagy eséllyel lehet a nálunk ugyan gyakori, de Európa-szerte ritkuló és ezért védett békafajaink egyike, a sárgahasú unka (Bombina variegata), melynek hímjei „unk-unk” hívóhangjukkal csalogatják a nőstényeket.
A Sajót magába foglaló Sajó-Budak Natura 2000-es terület azonban nem elsősorban az itt élő unkák miatt érdemel védelmet. A folyó otthont ad ugyanis néhány értékes halfajunknak. Egyikük az őnhalként is ismert ragadozó, a balin (Aspius aspius). A parton álldogálva, ha szerencsénk van, alkalmunk nyílhat megfigyelni látványos táplálékszerzési módszerét, melyet gyakran a rablás névvel illetnek. A lassúbb áramlású folyószakaszok egyik lakója a kisméretű szivárványos ökle (Rhodeus amarus), melynek ivadékai kagylókban fejlődnek ki. A „kagylóbölcsőde” belsejében egy időben több ivadék teljesen védett körülmények közt cseperedhet. A fenéklakó élőlényekkel és törmelékekkel táplálkozó, csapatokban mozgó halványfoltú küllő (Romanogobio albipinnatus) és a hozzá hasonló homoki küllő (Romanogobio kessleri) szintén jellemző. Az egyetlen magyar emberről (Petényi János Salamon természettudósról) elnevezett halfaj, a Petényi-márna (Barbus meridionalis petényi) ugyancsak gazdagítja a folyó élővilágát. Ezenkívül a természetvédelmi terület megléte elengedhetetlenül fontos az itt előforduló felpillantó küllő (Romanogobio uranoscopus) nevű halfaj védelmét tekintve.
A területen előforduló halak és kétéltűek védelme azért sem elhanyagolható, mert táplálékul szolgálnak a természetvédelmi szempontból nagy jelentőséggel bíró ragadozó emlősállat, a vidra (Lutra lutra) számára. Napközben ritkán találkozhatunk vele, mivel jórészt éjszaka aktív. Jelenlétéről az általa hátrahagyott lábnyomok és jellegzetes, zsákmányállatai csontját tartalmazó ürüléke árulkodik, melyre leggyakrabban köveken bukkanhatunk.