Falkép
A templomban 2000 augusztusában feltárt falkép a középkori magyarországi falfestészet sajátos ikonográfiai témájának, a Szent László-legendának az ún. Üldözés-jelenetéből megmaradt részlet.
A töredék a szent király glóriával övezett koronás fejét őrizte meg a leányrabló, menekülés közben visszanyilazó, föveges kun ábrázolásával együtt. Az eddig feltárt részlet alsó peremén a kun mögött, az elrabolt lány hajfonattal takart homlokából, szemöldökéből láthatunk néhány vonalat. A két párbajozó hős közé nagyméretű lombos fát festett a művész. A jelenet töredékessége ellenére igen gazdag a részletek és utalások tekintetében, pl. László király glóriája körvonalán – a szent király sebezhetetlenségére utalva – kettétörnek a kun nyílvesszői, a két ellenfél, miközben egymással küzd, fölfelé tekint, ugyanarra a pontra, ahol a jórészt elpusztult falfelületen egy ruharedő alsó foszlányai sejlenek. A ruharedő vagy egy angyal-, vagy egy Madonna-ábrázolás töredéke lehet.
Természeti érték
A településtől nem messze csörgedező, a Felső-Háromszéki-medencét az Alsó-Háromszéki Szépmezőtől elválasztó Feketeügy bal partján fekszik az Orbán Balázs által Háromszék Szaharájaként emlegetett Rétyi Nyír természetvédelmi terület. Egykoron a folyó maga hordta ide és rakta le a homoktömeget, melyből később a szél buckákat és szélbarázdákat formált. Ezek jó része mára már nem hasonlatos az Orbán Balázs leírásában szereplő szabad homokbuckákhoz.
A terület névadója és jellegzetes fafaja a közönséges nyír (Betula pendula), mely lecsüngő ágaival és fehér törzsének papírszerű szalagokban leváló külső kéregrétegével magára vonzza az arra járók figyelmét. A nyírfák lombjainak árnyékában, a homokbuckákon számos növényritkasággal találkozhatunk. Ilyenek a védett fajként nyilvántartott vidrafű (Menyanthes trifoliata) és a tőzegeper (Potentilla palustre). A talajvízszint emelkedésével a buckák közt kéklő tócsák keletkeznek, melyeknek víztükreit békalencsefélék és békatutaj (Hydrocharis morsus-ranae) fedi. A tócsák vizében zsákmányt várva lapul egy különleges rovaremésztő növény, a vízikerék (Aldovandra vesiculosa), a júniustól szeptemberig virágzó fehér tündérrózsa (Nymphaea alba) társaságában. Élénkvörös színével hívja fel magára a figyelmet a szintén rovarokra vadászó kereklevelű harmatfű (Drosera rotundifolia).
Az idelátogatókat tavasztól őszig dalok széles repertoárjával fogadják az énekesmadarak. Időnként böjti récék (Anas querquedula) és tavaszi madárvonulás idején bíbicek (Vanellus vanellus) is megfordulnak itt. A nagy számban jelen levő tócsák kitűnő élőhelyet biztosítanak számos kétéltűfaj, köztük a mocsári béka (Rana arvalis) számára, amelynek hímjei szaporodási időszakban azúrkék nászruhát viselve teszik színessé a tócsák vizét.
A környéken zajló egyre intenzívebb emberi tevékenység, a terület beépítését célzó tervek jelentős mértékben veszélyeztetik az itt otthonra lelő számos ritka és esetenként védett növény- és állatfaj egyedeit. Emellett a valamikor díszfaként ültetett, eredetileg nem őshonos akác, mára már a terület egy részét összefüggő akácosként borítva, számos őshonos faj egyedeit kiszorítva eredeti élőhelyükről szintén jelentős zavaró tényezőként tartható számon.