Falkép
A templom jelenlegi formájában alig őrzött meg valamit középkori állapotából. Alaprajzi elrendezése eredetileg a homoródkarácsonyfalvihoz lehetett hasonló, annyi különbséggel, hogy szentélye feltehetően egyenes záradékú volt. Jelentős átépítésére a 15–16. század fordulóján kerülhetett sor, amikor a hajó szélességében nyolcszög három oldalával záródó új szentélyt emeltek. A munkák során hajójának falkoronáját kb. harmadával megemelték, a tornyát is valószínűleg ekkor építhették. Ennek magasítására 1654-ben és a 19. században került sor. Szentélyének lebontott boltozata helyén a 18. század végén festett famennyezet készült. Diadalívét viszont csak 1810-ben bontották el. Radikális átépítése 1937-ben történt meg, amikor csak a hajó három fala és a különálló torony maradt meg. Nyugatról pedig egy nagy új toldalékkal – a Szeretet Otthonnal – bővítették. E munkákat Debreczeni László tervei szerint kivitelezték, aki a hajó déli falát nagyméretű, új ablakokkal törette át. E munkák során viszont megőrizték 18–19. századi famennyezeteit és festett asztalosmunkáit. Csupán padjait cserélték ki újakra.
E munkák során a radikális vakolatleverés alkalmával láttak napvilágot középkori falfestésének töredékei. Kelemen Imre lelkész saját kezűleg tárta fel freskókat, és ezt fotókkal és leírásban is dokumentálta. Az ekkor kialakult konfliktus miatt eltüntették a falképeket, és nem lehetett tudni, hogy mi lett a freskók sorsa: leverték-e, vagy csak vakolattal fedték el őket.
Szerencsére, Kelemen tiszteletes gondosságának köszönhetően, csupán viharos gyorsasággal bevakolták őket, így a 2007-ban végzett kutatásunk során minden falképtöredéket megtaláltunk, melyet a lelkész fotóin megörökített. Déli falán gazdag ornamentális keretbe foglalva és minuszkulás felirattal jelezve Szent Péter és Szent Pál kb. háromnegyed életnagyságú alakja maradt fenn. Déli falának alsó regiszterében a bögözi temploméhoz hasonlóan egy Utolsó ítélet-kompozíció kapott helyet, melynek csak a nyugatra eső szakasza maradt fenn viszonylag jó állapotban. Harsonát fújó angyal, Péter és Pál apostol alakja őrződött meg a legjobb állapotban. Fölötte, közvetlenül a korai falkorona alatt, Szent László legendáját festette meg a művész. Sajnos ez is töredékesen maradt fenn. Az említett bögözi kompozícióhoz hasonlóan itt is a nyugati falon indult a történet. Itt pártázatos várfal és egy perspektivikusan megfestett torony mellett álló szent nagyméretű arca látható. Folytatása az északnyugati sarokban Szent László angyali koronázásával folytatódik.
Ehhez hasonló jelenet más legendaábrázolásokon eddig nem volt ismert. Csupán a nagyon sérült, kopott eceli ábrázoláson tűnik fel egy-egy stilizált felhőmotívumból kinyúló kéz, mely két jelenetben is a szent király fejére koronát helyez. Az apostolok felett egy lovas alakot is feltártunk, akit Szent Lászlóval azonosíthatunk. Fegyverzete, vértje alapján a falképeket a 14. század közepére, második felére datálhatjuk. A bemutatottaknál roncsoltabb, töredékesebb maradványokat egykori diadalívéhez közel tártunk fel, ahol egy ló fejét, és a birkózási jelenetből Szent László alakját találtuk meg. Ugyan még nem történt meg a teljes feltárás, az viszont már most bizonyos, hogy a képmező középső része megsemmisült, csupán a két végéből maradtak értelmezhető részletek.
Természeti érték
Oklánd a Kis-Homoród völgyében található település, melyet körös-körül dombok öveznek. Lévén, hogy a település a Homoródi-dombság különleges madárvédelmi terület (ROSPA0029) szívében helyezkedik el, az innen látható dombok mindegyike menedéket és életteret biztosít számos védett és gyönyörű madárfajunknak, mint például a békászó sas (Aquila pomarina), tövisszúró gébics (Lanius collurio) vagy a Natura 2000-es jelölő fajként szereplő haris (Crex crex). Azonban ha elhagyjuk a falu határát és Homoródalmás felé vesszük az irányt, néhány domb megkerülésével érdemes megcsodálnunk a Vargyas-patakának évezredes munkáját. Ugyanis ez a sebes folyású patak időt és erőt nem sajnálva, festői sziklaszorost és gazdag barlangrendszert alakított ki az itt lévő mészkőből, létrehozva a mai Vargyas-szoros Natura 2000 természet- és különleges élőhelyvédelmi területet (ROSCI0036).
A szorosban a mészkőbe vájt kanyonvölgyek domborzati formái közül szinte mindent megtalálhatunk: karsztforrásokat, kőgörgetegeket, kilátókat, sziklafalakat és -csúcsokat, valamint négy látogatható barlangot a 125-ből, köztük Erdély első tudományosan kutatott és feltérképezett barlangját, az Orbán Balázs-barlangot. A szoros azonban nemcsak a szebbnél szebb mészkőformációk tárháza, hanem egyben számos védett és ritka élőlénynek otthona is. A Romániában található 34 denevérfajból 17 található meg a szoros barlangjaiban, melyek közül kiemelendő az országban először itt fellelt nimfa denevér (Myotis alcathoe) és az ország legnagyobb kis patkósdenevér (Rhinolophus hipposideros) kolóniája. Az értékes élőhelyeket az enyves éger (Alnus glutinosa), magas kőris (Fraxinus excelsior) ligeterdők, a sziklagyepek, a sziklák növényzete, a bükkerdők, a szurdokerdők, valamint a barlangok jelentik. A szorosban nyáron, akár a turistaösvény mentén is könnyen megfigyelhető ritka, de annál pompázatosabb növények a turbán liliom (Lilium martagon), a piros madársisak (Cephalanthera rubra) és a moldvai sisakvirág (Aconitum moldavicum). Kárpáti endémikus fajokat is találunk itt, mint a medvehagyma (Allium ursinum), a teleki virág (Telekia speciosa) vagy az erdélyi májvirág (Hepatica transsilvanica). A gerinctelen állatok csoportját képviselik a patak mentén látható színpompás lepkék és szitakötők, valamint a vörös listán is szereplő, szigorúan védett havasi cincér (Rosalia alpina).