Falkép

A szerény, kis unitárius templom, amelynek csak az 1718-as évszámmal ellátott déli kapuja jelezte valamelyes régiségét, az 1954-ben bekövetkezett tűzvész után került az érdeklődés középpontjába. Ekkor ugyanis a csupasz falakról középkori falfestmények, festett bélletű ablaküreg, valamint egy megcsonkított szentségtartó fülke került a napvilágra.

Ugyanakkor régészeti ásatás is volt a templom belterületén, amelynek eredményeként előkerült az eredeti félköríves záródású szentély alapfala. A korai szentélyt valószínűleg a 16. század végén bontották le, és építettek új, gótikus épületrészt helyette.

A tűzvész után nagyon rossz álapotban előkerült falfestmények jórészt a hajó nyugati oldalfalán maradtak fenn. Akkor, a lovas alakok alapján, egy Utolsó ítéletet ábrázoló kompozícióra gondoltak a kutatók.

A nemrég befejezett falképrestaurálás nyomán már kétséget kizáróan megállapíthatóvá vált, hogy a Szent László-legenda ciklusnak a vár-, illetve a kivonulás-jelenetét festették meg ezen a falfelületen. Az elmosódott kontúrok ellenére felismerhető egy négytornyú templom épülete, az egyik toronyból egy kürtöt fúvó emberi alak hajol ki, lent pedig két katona készül a számszeríjat kifeszíteni. A hajó északi hosszfala irányába folytatódó jelenetben lovasalakok töredékei látszanak. A legenda ábrázolása az északi hosszfalon folytatódott, azonban a kutatás folyamán már csak néhány sisakos fej alig felismerhető körvonalát tudták lerajzolni, ezek ma már nem látszanak.