Legenda
Szent László lovagkirályt, a magyar kereszténység védelmezőjét és a nemzet összetartóját igen nagy tiszteletben tartja a csíkszenstimoni római katolikus közösség. A lovagkirály kultusza nem csupán az évnek egyetlen napján (június 27-én) megszervezett helyi emlékezéshez, a Szent László-napi búcsúhoz kapcsolódik, hanem a mindennapi élet megszervezésének egyik alapkövét jelenti. Ennek indoklása egyrészt egyháztörténeti szempontú, másrészt a helyi mondákhoz, hiedelmekhez kapcsolódik.
Az egyházszervezés kezdeti időszakában Csíkszentsimon és Csatószeg egy egyházas községet alkotott. Az egyháztörténeti források Egyházas falu néven emlegetik, feltehetőleg azért, mert közös volt a templomuk, ahogyan a temetőjük is. Csíkszentsimon templomának felépítését 1835-ben fejezték be, melyet feltételezhetően a közelében álló egykori kápolna nevének továbbőrzéseképpen Szent László király tiszteletére szenteltek fel. Régi oltára ma Alcsík egyik legrégebbi templomában, a műemlékként számon tartott csatószegi templomban látható. Az 1848-as magyar forradalom és szabadságharc eseményei előtti időszakban járunk. A székelyek emlékezetében elevenen élő Szent László királyt, aki a magyar államiságot megszilárdította, a helyi székelyek a lovagi vitézsége miatt tisztelték, és égi pártfogásáért hozzá imádkoztak, fohászkodtak. Az 1848–49-es magyar forradalom és szabadságharc hőse a falu egyik híres szülöttje, Endes József honvédőrnagy, a későbbi Endes Miklós elődje.
Napjainkban a falu temploma, oltárán az államalapító Szent István és Szent László király értékes szobraival, a legendahős nevét és emlékét is őrző szakrális hely, a vallási élet központi tere. Szent László király ősi tisztelete az 1989-es rendszerváltást követően összekapcsolódott a minden év júniusában megrendezésre kerülő, három napig tartó falunapokkal, azaz a Szent László Napokkal, mely a hagyományos búcsús egyházi szertartások mellett különböző kulturális és sportrendezvényeknek is teret ad. A búcsús mise alkalmával a keresztény egység, a rokonság, valamint az elődök tisztelete jegyében a községből elszármazottak is igen nagy számban hazatérnek.
A község központjában, nemrég avatták fel a Szent László teret, ahol az időtállóságot hűen kifejező, a helyi kőből faragott Szent László-mellszobor áll. A Szent László tér a lovagkirály szellemiségét árasztja, és egyben a legfontosabb közösségi események színhelye is, itt tartják a különböző kulturális rendezvények és a nemzeti megemlékezéseket. Szent László királyunk emlékét tovább élteti, gazdagítja az is, hogy az egyházi kórus, amely az egyházközségben legrégebben működő kulturális egyesület, 2006-ban felvette a lovagkirály nevét.
A ma is elevenen élő szájhagyomány szerint a község Csíkszentimre felőli erdei határát jelző Aranyos-pusztáján, egy kő felületén Szent László lábának a nyoma látható. Magyar mondáinkból, legendáikból jól ismert motívum, hogy a király lába nyomán víz fakadt, itt folyik az Aranyos-patak. Egy másik helyi legenda Szent László lovának patkónyomáról és a róla elnevezett Szent László-kútforrásról szól, mely a Zöldestetői pusztától nem messze található.
Természeti érték
Csíkszentsimon északi szomszéd faluja Csíkszentkirály, melytől 10 kilométerre található a Lucs tőzegláp. Erdély egyik legnagyobb kincse egy óriáskráterben (kalderában) fekszik, a Dél-Hargita északi részén, 1079 méter magasan. Eredetileg krátertó lehetett, amely eltőzegesedett, s vizét a Kormos-patak csapolta le a terület délnyugati sarkában. A Kormos-patak nevét a sötétbarnás színéről kapta, amelyet a tőzegből kioldódó humuszsavak festenek meg. A lápot és az azt körülvevő hegyoldalakat, a maguk 273 hektáros területével, 1955-ben nyilvánították természetvédelmi területté, 2007 óta élőhelyvédelmi Natura 2000 terület (ROSCI0246). A vízben alacsony az oxigénszint, ami miatt a szerves anyagok nem bomlanak le teljesen, ezáltal nem is jutnak vissza az anyagkörforgásba. Ennek következtében tápanyagszegény körülmények alakulnak ki, ahol speciális körülményekhez alkalmazkodott növényeket találunk, például a kereklevelű harmatfüvet (Drosera rotundifolia), amely a nitrogénhiányt a levelei által csapdába ejtett rovarokkal fedezi. A talajt süppedős tőzegmoha (Sphagnum-fajok) szőnyeg borítja.
Az itt előforduló növények elterjedtek az északi tundrákon, ugyanakkor nagyon ritkák a mérsékelt égövön, többek között ez teszi különlegessé a Lucsot. A kis termetű erdei fenyők (Pinus sylvestris) és a közönséges nyír (Betula pendula) tundrai küllemet kölcsönöznek a tájnak, annak ellenére, hogy a terület mérsékelt égövi. A láp legfontosabb különlegessége viszont a törpenyír (Betula nana), amelynek Európa-szinten itt található a legdélebbi előfordulási pontja. A törpenyír a legutolsó jégkorszakból maradhatott vissza a hideg kílmájú lápban. Napjainkban sajnos csupán kis egyedszámban fordul elő, ezért veszélyeztetett.
A láp nagy kiterjedésű, és a sok helyen egyhangúnak tűnő növényzet miatt nehéz itt a tájékozódás. Látogatása esetén különösen figyelmesnek kell lenni, csak idegenvezető társaságában ajánlott a túrázás.