Falkép
A templomra vonatkozó első okleveles adat nagyon késői, 1583-ban keltezték, de a falut is csupán 1567-ben említik először. Középkori építéstörténete bonyolult, legalább három fő építési korszak nyomait regisztrálta a Botár István vezette régészeti kutatás.
Korábbi oltárának Madonna-szobrát az 1940-es években találták meg a templom padlásán. Szentélyének terrakotta bordás hálóboltozata valószínűleg a 16. század közepén épült. Ekkor készült szentségtartó fülkéje, és 1542-ben öntötték egyik harangját. 1543-as évszámmal jelölt reneszánsz szárnyas oltárát a Magyar Nemzeti Galériában őrzik. Szentélyének kifestésére a 17. század közepén került sor. Barokk stukkókkal díszített boltozott karzatát a 18. század végén építették. Szószékét és jelenlegi főoltárát a 18–19. század fordulóján emelték. Tornya 1836-ból való, és hajójának jelenlegi képe az 1858-ban elvégzett nagy felújítás idején alakulhatott ki. Ekkor építették a déli, mellékhajószerű bővítményt, ahol felállították a 16. századi szárnyas oltárt. 1915-ben Sztehlo Ottó terveket készített a templom háromhajóssá történő átalakítására, de a háborús események miatt ez szerencsére nem valósult meg.
Középkori freskóit a legutolsó, Bencédi Sándor által irányított, minden részletre kiterjedő felújításig, restaurálásig nem ismertük. Huszka József ugyan felfedezte a hajó északi falán Szent László legendájának töredékeit, de a nehezen értelmezhető, roncsolt maradványokat sajnos visszavakolták. Itt Huszka még akvarellmásolatokat sem készített. Szentélyét viszont az északi falon egykor olvasható felirat szerint 1655-ben teljesen kifestették, melyből ma csak a boltozat és az 1928-ban feltárt diadalív képe látható. Eredetileg viszont az oldalfalak is teljesen ki voltak festve ornamentális és figurális ábrázolásokkal. Közülük Huszka egy Szent Lászlót és Szent Imrét párban ábrázoló képet emel ki, melynek viszont csupán akvarellvázlata maradt fenn. Besötétedett, 1928-ban részben szakszerűtlenül átfestett boltozati képei a 2000-es évek elejére nagyon rossz állapotba kerültek. Boltozati boltsüvegeiben a Szentháromságot, angyalokat, Szent Pált, Keresztelő Szent Jánost, az evangélistákat, Dániel és Illés prófétát és kilenc női szentet: Zsuzsannát, Klárát, Annát, Margitot, Ilonát, Katalint, Borbálát és Mária Magdolnát ábrázolták. Diadalívének szentély felé eső oldalán öt mondatszalagot tartó próféta látható, de diadalívének hajó felé eső oldalát is teljesen kifestették egykor. Véleményünk szerint e 17. századi falképeket ugyanaz a mester festette, aki a csíkszentgyörgyi római katolikus templomban is dolgozott.
Töredékes Szent László-legendája esetében is megfigyelhető a mesterazonosság, mivel ugyanannak a mesternek a munkájával van dolgunk, aki a székelyderzsi unitárius és a csíkszentmihályi római katolikus templomban dolgozott. A három település freskói közül az 1419-ben festett derzsi a legnagyobb összefüggő felületre kiterjedő és a legépebb, így a másik két töredékes emlék hiányzó jelenetei ennek ismeretében idézhetők vissza. Menaságon a barokk karzat boltozata eltakarja a képmező jelentős részét, így csak az utolsó jelenetek, az ínelvágás és a kun megölése maradt fenn. Mindennek ellenére a karakteresen megfestett lófejek, a vértezet és a háttér sablonnal festett mustrái alapján egyértelműen megállapítható, hogy azonos mester munkájáról van szó, így az 1410–20-as évek fordulójára keltezhető. A freskótöredékek helyreállításának több éves munkáját Cimbalmos Attila és munkatársai 2011-re fejezték be.
Természeti érték
Csíkmenaság falu a Tapolca-patak völgyében, Csíkszeredától 13 km-re fekszik. A falu, a hozzá tartozó mezőgazdasági és erdei területekkel együtt, a Csíki-havasok természetvédelmi (ROSCI0323), valamint a Csíki-medence és Csíki-havasok madárvédelmi területeken (ROSPA0034) fekszik. A település önmagában is egyedi, ugyanis a Tapolca-patak völgyét szinte minden irányból körbeölelik az erdők, fenyőerdők és bükkösök.
A Csíkmenaság körüli védett területek otthont adnak a tövisszúró gébicsnek (Lanius collurio), amely az erdőkön és településeken kívül az egyik leggyakrabban látható madárfaj. A megművelt területeken, erre alkalmas bokrokon (vadrózsa, kökény, galagonya) építi fészkét. Rovarokat, kisemlősöket, gyíkokat zsákmányol, s a táplálék egy részét tövisekre szúrva tárolja. Népies neve a vasfejű vagy a vasfejű gábor, melyet szürke fejéről kaphatott.
A védett növényfajok közül érdemes megemlíteni a tátogó kökörcsint (Pulsatilla patens), ékes-ibolyaszínű virágai április és március között láthatóak a szárazabb gyepeken és bokrosabb területeken. Továbbá kiemelendő a boldogasszony papucsa, más néven a papucskosbor (Cypripedium calceolus), amely árnyékos erdőkben, főleg bükkösökben található . Virága egyedi, miként nevéből is következtethetünk, kísértetiesen hasonlít a papucsra. A szibériai hamuvirág (Ligularia sibirica) szintén megtalálható a sásréteken, és a maga egyedi megjelenésével és 80–150 cm-et is elérő magasságával igazi látnivalóként magasodik ki a növényzetből.