Legenda
A szalacsi Szent László-hagyományok valószínűleg középkori eredetűek és kontinuusak a reformáció előtti folklórhagyományokkal, akárcsak a szintén bihari Püspökfürdfő vagy a Torda-vidéki hagyományok esetében. Bihar megye északi peremén nyilvánvalóan a nagyváradi kultuszhely kisugárzásaképpen létesült e lokális hagyománykör, és annak leghangsúlyosabb elemeként a forrásfakasztás mondája. E helyi történet a vonatkozó hagyományok archaikusabb rétegét képviseli, ugyanis a szalacsi népi elbeszélések szerint nem maga Szent László király fakasztja a forrást szomjazó katonái számára, hanem a lova patája nyomán tör fel az éltető víz.
Mint e monda legkorábbi helyi feljegyzése említi: „Szent László kútja a Cserge-domb oldalában van. Szent László király vágtatott a lovával, és a lova lába belesüllyedt a földbe. Azon a helyen forrás keletkezett. A katonák kiásták és megkeresztelték. A király katonái ezt a kutat szerették legjobban.” E forrás, bokrokkal benőve, manapság is megvan Szalacs déli szélén, az Ottományba vezető országúttól néhány méterre. A közelében – ugyancsak a szalacsi határban – található Nagyhalomról (Szent László halmáról) pedig az a monda él a helyi néphagyományban, hogy azt a szent király katonái csajkáikkal hordták össze.
Természeti érték
Bihar megye északi részén, az Ér-síkságon található Szalacs község. A települést a Szalacs-Székelyhídi dombvidék és az Ér folyó egykor lápos-mocsaras vidéke öleli körül. „Az Ér nagy, álmos, furcsa árok, / Pocsolyás víz, sás, káka lakják”, írta Ady. Ez a táj szabta meg a helyiek életvitelét és a táj ökológiai adottságait is. Az Érmellék ősi jellegét a mocsárvilág, az ártéri erdők és az égerlápok adták. Sajnos a 20. század második felében megművelhető területek létrehozása végett lecsapolták az egykori buja növényzetű területeket. A vizes élőhelyek száma leszűkült, a mostani síkságon leginkább mezőgazdasági területek dominálnak. A még megmaradt természeti értékek védelméért létrehoztak két közösségi jelentőségű Natura 2000-es természetvédelmi területet. Az egyik az Érmellék (ROSCI0021) kiemelt jelentőségű élőhelyekkel, mint amilyen a mészkedvelő üde láp- és sásrétek, erdősztyepptölgyes maradványok; illetve olyan jelölő fajokkal, mint a magyar csenkesz (Festuca vaginata) és a magyar kökörcsin (Pulsatilla pratensis), homokpusztagyepek bennszülött (endémikus) fajai.
A magyar kőris (Fraxinus angustifolia ssp. pannonica) keményfás ligeterdők jellemző fája, jelentős szerepet játszik a síkvidéki égerlápok kialakításában is. Előfordul itt még a kisfészkű aszat (Cirsium brachycephalum) és a homoki nőszirom (Iris humilis ssp. arenaria). A másik terület 26 madárfaj megóvásáért a Nyírség–Érmellék (ROSPA0016) különleges madárvédelmi terület. Világszinten védelemre szorul az itt megtalálható kerecsensólyom (Falco cherrug), szalakóta (Coracias garrulus), kék vércse (Falco vespertinus), és az Európai Unió szintjén védettek a vörös gém (Ardea purpurea) és a bölömbika (Botaurus stellaris). Egész Nyugat-Romániában csupán itt figyelhető meg egyetlen populációja az ugartyúknak (Burhinus oedicnemus). A fehér gólyának (Ciconia ciconia) pedig jelentős populációja található itt. A halak közül a pócfélék egyedüli európai képviselője a nagyon különleges lápi póc (Umbra krameri), amely kifejezetten a mocsaras területeket kedveli. A természetvédelmi terület a faluból könnyen megközelíthető földutakon, jártunkban-keltünkben sokfelé szőlőültetvényekkel is találkozhatunk, amelyek utalnak a falubeliek fő mesterségére is.