Legenda
A Nagyváradhoz közeli gyógyforrás már a kora középkorban összekapcsolódott a lovagkirály nevével, ugyanis 1405-ben VII. Ince pápa egy oklevelében száznapos búcsút engedélyezett mindazoknak, akik a váradi Szent László-fürdő ispotályának kápolnájában imádkoznak. Arra is vannak adatok, hogy utóbb sokan emlegették hálával e fürdőt, köztük a szomorú sorsú Ártándy Balázs, aki 1531-ben a siralomházban kelt végrendeletében egy szőlője jövedelmét hagyta azok javára, akik „Szent László fürdőiben feküsznek”.
A Hévjó (Hő-víz, ma: Pece) patak mellett, a mai Püspökfürdő helyén létezett középkori fürdőhelyről nevezetes versében (Búcsú Váradtól) Janus Pannonius, majd a humanista Georg Wernher is említést tett Magyarország vizeiről írt művében: „A leghíresebb magyarországi hőforrások közül hátravan még a Várad közelében lévő. Szent Lászlóénak nevezik. Vagy azért, mert Szent László fürdött itt meg, vagy azért, mert a tiszteletére szentelt és sírjáról nevezetes egyházhoz tartozik, melyet mind ő, mind pedig Zsigmond király, aki szintén ide akart temetkezni, bőkezűen gazdagított. Sokan tartják ezt Magyarország hévizei közül a legelsőbbnek…”
A Szent László-fürdő gyógyító erejének hitét a váradi sírnál tapasztalt csodás gyógyulások hagyománya is éltette. Nagyvárad török kézre kerülését követően ugyan csökkent a fürdő látogatottsága, azonban a 18. századtól újra környékbeliek sokasága kereste fel. A fürdőhely új kápolnáját 1883-ban József főherceg jelenlétében szentelték fel, s még azt megelőzően szobrot is állítottak itt a szent király emlékére. Mindezek a Szent Lászlóval kapcsolatos folklórhagyományokra is ösztönzően hatottak, és felelevenítettek számos korábban feledésbe merült vagy felejtésnek indult mondát is.
Ilyen a gyógyforrás eredetével kapcsolatos történet, amelyet a néprajzkutatók a bihari szájhagyományból, és a fürdőt a Királyhágón túli területekről felkereső magyaroktól több változatban lejegyeztek: „Amint [Szent László] egy alkalommal a kíséretével elindult vadászni a festői szépségű Várad melletti erdőségbe, megpillantott egy gyönyörű szarvast. A lovával utána eredt és addig kergette, amíg egyszer csak a lovának a hátulsó lába lesüllyedt. Mindnyájan megijedtek, mert amikor a ló kihúzta a lábát, olyan forró gyógyvíz törté fel, hogy csodálattal majd oda meredtek. Akik a forrásban megfürödtek, mindjárt meggyógyultak. Akik mankóval mentek a csodaforráshoz, eldobhatták a mankójukat. Azóta világhírűvé vált e csodaforrás vize.”
Természeti érték
Püspökfürdő központjától 2-3 km-re, északi irányban található a Pece-tó, amely 1932 óta védett terület. A termálvizű tó, amely még a leghidegebb téli napokon is 30 Celsius fokos hőmérséklettel büszkélkedhet, élőhelyül szolgál a nílusi tündérrózsának (Nymphaea lotus). A tündérrózsáról sokáig azt hitték, hogy a legutolsó jégkorszak túlélőjeként van jelen a tóban, azonban a legújabb kutatási eredmények alapján kijelenthető, hogy körülbelül 600 éve él itt. A Pece-tó „a hely, ahol télen is hallható a békák éneke” néven lelhető fel a köznyelvben, utalva a mederben bugyogó termálvízre. A tó nemegyszer majdnem kiszáradt, s jelenleg is veszélyeztetett állapotban van a felelőtlen hévízcsapolás miatt. Sajátos állománya található itt különböző csigáknak és halaknak, mint például a maradványcsigának (Melanopsis parreysi) vagy a Racovitza-kelének (Scardinius racovitzai).
Püspökfürdő közelében található Betfia település, amely körül egy nagy természetvédelmi terület helyezkedik el, a Betfia élőhely védelmi terület (ROSCI0008). Többnyire egy összefüggő erdőből áll – a védett terület otthonául szolgál a magyar futrinkának (Carabus hampei), amely Európa-szerte fokozottan védett faj. A teljesen fekete ragadozó bogár körülbelül 22-28 mm-es. Fellelhető továbbá két denevér (Myotis spp.) és egy patkós denevér faj is. A hüllők képviselőiként megemlíthető a keresztes vipera (Vipera berus), valamint a törékeny vagy lábatlan gyík (Anguis fragilis).