Falkép
Somlyóújlak egyhajós, nyugati tornyos téglatemploma meglehetősen sajátos térképzésű. Jelenlegi szentélyét, mely a hajóval azonos szélességű, 1846-ban építették, miután az eredeti, poligonális záródású szentélyt omlásveszély miatt le kellett bontani. Szemtanúk szerint „kerek és boltozatos volt, belül hatszöget képző gerincekkel”.
Meglehetősen egyedi koncepciójú a hajó felső részének falvastagságában kialakított keskeny, dongaboltozatos karzatfolyosó, mely körbefut a kerítőfalak mentén az egykori diadalív vonaláig. Itt a donga – mind az északi, mind a déli oldalon – lépcsősen felugrik, majd derékszögben megtörik, és a diadalív irányában, felfelé emelkedve indulna tovább, de abba az elfalazásba torkollik, amelyet a diadalív elbontásakor alakítottak ki. Az északi karzatra a feljárást a hajó délnyugati belső sarkából induló és a nyugati falban kialakított lépcső biztosítja, míg a déli karzat ugyanerről a lépcsőről a torony első emeletén kitérve és dél, majd kelet felé visszafordulva közelíthető meg. A dongaboltozatos karzatfolyosókat délen négy rézsűs, félkörívesen záródó ablak, északon öt tölcséres bélletű körablak világítja meg. Aszimetrikus a jelenleg kazettás síkmennyezetű hajótérre néző belső nyílássor elrendezése is: délen kettős félköríves ablakok váltják egymást hosszú rézsűs bélletű résablakokkal, melyek a karzat padlójának szintjéről indulnak, utóbbiakkal átellenben pedig csupán a kettős félköríves ablakokat találjuk, a legkeletibb itt egynyílású, jelezve talán a szentélyt elválasztó egykori homlokfal helyzetét. A hosszfalak alsó részén – mintegy a falvastagság oldására kínálkozó megoldásként – négy-négy félköríves, vakárkádszerű falifülke kapott helyet, kétszeres falvisszaugrással keretelve, az archivoltokkal induló harmadik falmezőt pedig hornyolt konzolok tartják. Befalazott, félköríves lezárású, két szögletes béllettagú bejárati kapuja a második déli fülke mezejében nyílt.
A 2012-ben történt műemléki helyreállítás során a templom északi falán egy több jelenetből álló falkép nagyon apró és alig kivehető részletei kerültek elő. Az egyetlen értelmezhető fragmentum azonban kulcsát képezi az azonosításnak: ez a Szent László legendából ismert lenyakazási jelenet töredéke, melyen a kun megmarkolja a király vértezettel borított lábszárát, ahogyan azt a bögözi falképen is ábrázolták. Művészettörténetünk nagy vesztesége, hogy a Szilágyságból ismert nagyon kisszámú középkori falkép egyikeként a somlyói csupán ennyit őrzött meg az eredeti freskóegyüttesből.
Természeti érték
Somlyóújlaktól négy kilométerre délre található a somlyócsehi védett terület, amely 2000 óta élvez országos szintű védettséget. A Kraszna folyó völgyében fekvő, összesen 18,2 hektáros terület nagyon gazdag különböző gerinctelen-, hüllő-, kétéltű- és madárfajokban.
A fás szárú növények közül főleg cserjékkel, bokrokkkal találkozhatunk. Mellettük különböző vízkedvelő fajok is fellelhetők. A bokrok állományának többsége a kecskefűz (Salix caprea) és hamvas fűz (Salix cinerea) fajok egyedeiből kerülnek ki. Az említett fűzfélék között megfigyelhető a mézgás éger (Alunus glutinosa) nevű nyírféle is.
A vízi növények közül megemlítendő a békatutaj (Hydrocharis morsus-ranae), amelyet a területen lévő kis tavon lehet megfigyelni az ágas békabuzogánnyal (Sparganium erectum) és a víz felszínén úszó májmoha (Riccia fluitans) telepekkel egyetemben.
A madarak közül nagy valószínűséggel fehér gólyát (Ciconia ciconia), illetve törpegémet (Ixobrychus minutus) is láthatunk a tó környékén. A vízityúknak (Gallinula chloropus) egy nagyobb populációja található itt. A védett madárfaj fekete tollú csibéit április és augusztus között láthatjuk. A vízinövényekkel tarkított bokros, vizes terület elegendő védelmet nyújt, így akár évente három fészakalj is felcseperedhet a vízityúk pár védelmező szárnyai alatt.