Falkép

Építésének korát a 13. század második felére teszik a kutatók. Kivételes, hogy a környék templomaitól eltérően megőrizte eredeti románkori formáját, szentélyét nem bontották el a 15. században, mint oly sok templom esetében ezen a vidéken. Negyedgömb kupolával fedett, félköríves szentélyzáradékú templomunk nyugati homlokzata elé 1496-ban tornyot építettek, és ekkor készül Agnus Dei domborművel díszített, évszámos nyugati kapuja. Padlástérben megfigyelt részletek alapján megállapítottuk, hogy ekkor a tornyot vörös és szürke színezésű sarokarmírozás díszítette. Kisebb harangját 1545-ben öntötték. Nagyobb javításról az 1640-es évekből van adatunk, minden bizonnyal kerítőfala is ekkor épült Hajójának famennyezetét az 1730-as években készítették, de már jóval korábban, feltehetően a 15. vagy a 17. századi építkezések során jelentősen megemelték a hajó falkoronáit.

Fedélszékének ácsszerkezete jellegzetesen 15. század végi megoldásokat mutat. 1768-ban fegyveres harc robbant ki a templomot visszavenni akaró katolikusokkal, amelynek halálos áldozatai is voltak. Az 1790-es renováláskor építették át a portikusokat, és a diadalíven stukkókeretbe foglalt felirat is megemlékezik erről a munkáról. Minden bizonnyal ekkor alakították mai formájára az egykor jóval kisebb méretű középkori ablakait, ólomkeretbe foglalt méhsejt szerkezetű üvegezése is ebből a korból való. 1804–1806 között megmagasították tornyát, mely ekkor kapta késő barokk vakolatarchitektúráját. Északi ablakát, mely a középkori falképeket jelentősen károsította, 1833-ban nyitották. Déli karzata is ekkor készült. 1888-ban villámcsapás érte a templomot, a keletkezett károkat csak egy év múlva javították ki.

Homlokzati festéséről első ízben Orbán Balázs számolt be, de a javítások, villanyszerelés közben láthatóvá vált színes felületeit soha nem vizsgálták szakemberek. Közülük jelentősen átfestett állapotban csupán a diadalív stukkókerete alatt előkerült, vélhetően 17. századi feliratot tartották meg. 1998-ban nyitottuk első szondánkat, melyben az északi fal alsó regiszterében egy országalmát tartó király arcára találtunk. E kvalitásos kifestésről 2006-ban elvégzett feltárásunk során derült ki, hogy egy Három királyok hódolatát ábrázoló freskó részlete. E képhez tartozik még egy kisebb kompozíció, melyben Szent Ilona és Nagy Konstantin tartja a Szent Keresztet. Furcsa, hogy mindkét figurát nőiesen ábrázolta a festő. Véleményünk szerint e freskó a szentély teljes kifestésével együtt a templom 15. századi felújításának idején készült. Szentélyének falképei még nincsenek feltárva, csak szondázó kutatás során kerültek felszínre e réteg részletei, mely minden bizonnyal a tizenkét apostolt ábrázolta. Ugyancsak az északi fal alsó képmezőjében, de a diadalív melletti felületen egy ennél korábbi, élénk színezésű, Jézus születését ábrázoló freskótöredék is felszínre került.

A legjelentősebb falképlelet mégis az egykori falkorona alatt végigfutó, 11 méternél hosszabb képszalag, mely Szent László legendáját jeleníti meg. Nyitójelenetét kivéve kiváló állapotban maradt fenn a vastag 17–18. századi meszelések és a 19. századi vakolatréteg alatt. Rendkívüli jelentőségét növeli, hogy ugyanannak a mesternek a munkájáról van szó, aki a gelencei, homoródszentmártoni és a sepsibesenyői legendákat alkotta. Ugyanazok az egyedi, csak erre a mesterre jellemző, másutt elő nem forduló nyitó- és csatajelenetek mindegyik említett templomban ismertek. Mind Szent László és magyar vitézei, mind a kunok viselete, fegyverzete, a lovak szerszáma, festéstechnikai megoldásai vitathatatlanná teszik, hogy e festő művei díszítik, díszítették e templomokat. Keletkezésének korát a kutatók a 14. század első harmadára keltezik.

Természeti érték

Homoródkarácsonyfalváról Homoródszentpál irányába haladva, tízpercnyi autózással megtett utunk átszeli a szentpáli halastavakat. A tavakat haltenyészeti és horgászati célra alakították ki a római kori sóbánya után fennmaradt sóstóból, de a gazdasági rendeltetését felülmúlva 1980 óta madárvédelmi rezervátumként szerepel a terület. A tavak és a sósláp, valamint ezek környéke számos madárnak biztosítanak menedék- és fészkelőhelyet. Európai körülmények között is ritkaságszámba megy, hogy a 210 hektáron 256 madárfaj fordul elő, s ebből 113 faj itt is fészkel. Madárszállónak is nevezik, ugyanis tavasszal és ősszel a vonuló fajoknak pihenőhelyet kínál. A homoródszentpáli halastavak a Homoródmenti Madárvédelmi Natura 2000 terület részét képezik (ROSPA0027).

Itt fészkel a ritkán látható, hajnalban és alkonyatkor erőteljes hangját hallató bölömbika (Botaurus stellaris), a reszelős hangú haris (Crex crex), amelyet szintén este fülelhetünk le. Tavaszi-őszi periódusban megfigyelhető a halászsas (Pandion haliaetus). Ez az egyedüli itteni ragadozó faj, amely hallal táplálkozik.

A tavak növényvilágát jórészt sótűrő növények alkotják. Ezek sajátosan alkalmazkodtak a környezet magas sótartalmához. Láthatunk sóvirágot (Limonium gmelini), sziki őszirózsát (Aster tripolium), sziksófűt (Saliconia herbacea).

Az Oklánd felé vezető út bal oldalán egy igazán nagyszerű természeti jelenség figyelhető meg: a helyiek által „lipinkának” nevezett halmocskák ma is működő iszapvulkánokat rejtenek. A talaj szerves anyagainak bomlása során keletkezett természetes gázak a felsőbb, agyagos, homokos rétegekbe szivárognak, ahonnan szabálytalan időközönként előtörnek. Ezek iszapvulkánok, amelyeknek nincs közük a vulkáni működésekhez, csupán azok analógiái. Hasonló jelenséget Kovászna belvárosában láthatunk, ezt a helyiek Pokolsárnak keresztelték el.